Nem sikerült teljesen utolérnem magam a tavalyi megtekintésekkel, és azok recenziójával, de január harmadik heténél tovább nem akarom húzni a 2024-es toplistát. Mint a korábbi években, úgy most is fenntartom a változtatás jogát – ezért is van ott az első felvonás a bejegyzés címében, de a felülbírálásra majd úgyis csak évek múltán kerülhet sor.
Ha rövid summázást kéne írnom, akkor egyértelmű, hogy a blogom kezdete óta a legerősebb év volt horror-thriller fronton. Sőt, az is jól látszik, hogy a 2021-es év egyfajta anomália volt a COVID miatt (kevesebb film készült el, kisebb volt a merítés), de míg 2023-ban “csak” 5 film zárt legalább 80%-on, addig a 2024-es évben már 7-en érdemelték ki ezt az előkelő plecsnit tőlem – de lehet, hogy csak én kezdek enyhülni. Bár nem hiszem. Na de nézzük akkor, hogyan alakult a tavalyi év:
#10 The Substance / A szer – 79%
A lista “alján” (de azért még így is nagyon előkelő helyen) rögtön hármas holtverseny lett, de hogy a három 79%-os közül melyiket soroljam leghátrébb, azt könnyen eldöntötte az, hogy melyikben éltem át csalódást. Ez bizony a The Substance volt, hiszen az utolsó felvonással egy olyan irányt vett a cselekmény, ami stílusában és hangulatában is túlságosan élesen elkülönült az azt megelőző majd két óra játékidő atmoszférájához képest. Ha azt egy picit mérsékeltebben, ügyesebben oldják meg, akkor vitán felül top 5, ha nem top 3 is lehetett volna.
#9 Strange Darling – 79%
Kyle Gallner miatt éreztem, hogy ebben lehet potenciál, aztán lett is. Bár nem feltétlenül a színészi teljesítmények miatt, igaz arra sem lehet panaszkodni, hanem a nagyon formabontó, de roppant ügyes narratív megoldások miatt. A nem-lineáris történetmesélés még mindig izgalmas és rengeteg meglepetéssel tud szolgálni, ha ügyesen pakolgatják “véletlenszerűen” egymásra a fejezeteket.
#8 Oddity / Valami különös – 79%
A hármas holtversenyből az az alkotás került az élre, ami a legnagyobb meglepetéssel szolgált. Az Oddityről semmit sem tudtam – és szégyenszemre a 2020-as Caveat is a pótolandó filmek listáján van nálam – így hát különösen lehengerlő volt számomra ez a kompakt történet Írországból. Egyre jobban értékelem azokat a filmeket is, amelyek alacsony szereplőszám mellett is képes a borzongatásra, hiszen az már túlságosan elcsépelt, hogy van egy tucatnyi karakter, és azt egyesével levadássza valaki. Az Oddity különös hangsúlyt helyez arra a néhány elhalálozásra, az oda vezető utat pedig tudatosan építi fel, hogy a katarzist el se tudja kerülni a néző. 2025-ös célom a Caveat pótlása ezek után.
#7 Longlegs / Longlegs: A rém – 80%
Végre egy film az elmúlt évekből, amiben Nic Cage nem elégedhetett meg azzal, hogy “csupán” magát hozza, aminek lényegében a reneszánszát is köszönhette. Tudjuk, hogy őrült, tudjuk, hogy eszelős, de a Longlegsben mégsem a szokásos Cage-féle megborulást láthattuk tőle, hanem valami mást. Már csak ezért is megérdemli a minőségi plecsnit, de Maika Monroe nyomozása sem mellőzi a hidegrázós pillanatokat. A finálé kissé kapkodós lett, de nem rontotta el úgy az összélményt, mint a The Substance tette.
#6 La mesita del comedor / A dohányzóasztal – 80%
Az év legsúlyosabb gyomrosa Spanyolországból érkezett. Napokig a hatása alá kerültem, hiszen olyan “hétköznapi” esetet dolgoz fel, amibe szerintem bármelyik ember beleroppanna. A felelősségvállalás, a valóságtagadás ilyen formában még nem került bemutatásra, és imádkozom, hogy senkinek se kelljen olyat átélnie, mint eme film főszereplőinek.
#5 Les Chambres Rouges / Vörös Szobák – 81%
Echte kanadai produkció. Annyiban mutat hasonlóságot az előző helyezéssel, hogy ez is túlontúl valóságos – csak itt az alaphelyzet sokkal hihetőbb. Egy állítólagos sorozatgyilkos tárgyalására beszöknek a rajongók, akik között főszereplőnk különösen elszántnak és fanatikusnak tűnik. Ki akarja szabadítani a távolról csöppet sem bizalomgerjesztő fószert? Ez lehetne a sablonos elvárásunk a filmtől, de ennél sokkal komplexebb élményt nyújt, és bebizonyítja, hogy a pszichopaták még akkor is félelmetesek tudnak lenni, ha éppenséggel a “jó ügy” érdekében dolgoznak.
#4 Nosferatu – 82%
A Long Legs, a Late Night with the Devil és a Smile 2 után az utolsó nagyon várós horrorprojekt volt 2024-ből, és nem is okozott csalódást. Az első fele igazán magába szippantott, és ha nincs az a kapkodósnak tűnő második felvonás, akkor ez is jóval előrébb rangsorolódhatott volna – de így sincs oka a panaszra. Olyan szinten sikerült megidézni a vámpírokat, és a hozzájuk köthető rettegést, amit az elmúlt 15 évben alig pár film mondhat el magáról, és már csak emiatt is dicséretet érdemel. Ez viszont 2024-ben, nálam legalábbis, nem volt elég a top 3-hoz.
#3 MadS / Veszettek – 82%
Vámpír tematika a negyedik helyen, és zombi téma végez a harmadikon. Két kimaxoltnak vélt, leharcolt toposz, legalábbis ami a horror zsánert illeti, de míg a Nosferatu egy klasszikus nagyon erős megidézésével került be majdnem a top 3-ba, addig a MadS egy egészen újszerű zombiapokalipszis ábrázolással vett le a lábamról, amit technikai bravúrral is megspékelt (az a bizonyos vágatlan játékidő). Ebben a francia filmben benne van minden, amiért szeretni lehet a zombifilmeket: a kihalt utcák, a kezdeti félelem, ami előbb az ismeretlenből, majd a túlságosan jól ismert, átváltozott szeretteinkből fakad. Az év egyik nagy meglepetése lett.
#2 Smile 2 / Mosolyogj 2 – 83%
Míg előbbi az év legnagyobb meglepetése lett, addig a Smile 2 úgy zár a listám második helyén, hogy egyáltalán nem voltam izgatott miatta – és aztán képes volt megfejelni még az első rész színvonalát is. Leginkább attól féltem, hogy csak egy újabb bőrt húznak le egy olyan történetről, aminek az összes puskaporát ellőtték az első filmben, de szerencsére sikerült úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy még több mindent kiaknázzanak a koncepcióban rejlő potenciálból. Ezért jár a hatalmas taps Parker Finn-nek, és most így 2025 elején le is írom: ha esetleg érkezne a harmadik rész, akkor azt érdemes lesz feltenni a várós projektek listájára.
#1 Heretic / Eretnek 87%
Ha valaki a 2000-es évek elején azt mondja nekem, hogy 2024-ben egy Hugh Grantet felvonultató horrorfilm lesz az év horrorja nálam, hát kiröhögöm. És az a helyzet, hogy nálam Hugh nagyon beleragadt a ’90-es évek romkomjainak szerepébe, pedig már évek óta bizonyítja, hogy bőven túlnőtt rajtuk. Talán a Heretic lesz nálam az a fordulópont, amivel végérvényesen elfeledteti a limonádé karaktereket. A Heretic nem klasszikus jump scare-es ijesztegetés, de még csak nem is hangulatilag nyomaszt, hanem azzal ér el lehengerlő hatást, hogy hagyja a szereplőit diskurálni egymással. És a diskurzus tárgya egy igazi darázsfészek, még így 2025-ben is (sőt, ha engem kérdeztek, a vallási fanatizmus bőven visszatért az emberiség minden szegletébe, csak már nem isteneket, hanem politikusokat szokás kritika nélkül imádni – ebből a szempontból tökre aktuális a Heretic). Mégis, a legnagyobb bravúr a Heretictől az az, hogy klasszikus értelemben véve akár hívő, akár ateista a néző, mindkét tábor igényét ki tudja elégíteni a lezárással, amiről sosem gondoltam volna, hogy lehetséges.
Ez lett tehát a nagyon erős 2024 toplistája, annak is az első felvonása. Maradt még pár film, amire nem tudtam sort keríteni, és nagyon esetleg benne van a pakliban, hogy felforgathatja ezt a mostani listát, de ha mégsem történik változás, akkor is kijelenthető: 2024 csúcsév volt horrorok terén. Remélem, hogy 2025 is legalább ennyi minőségi alkotással fog megajándékozni minket.
Ti hányat láttatok a felsoroltakból? Nektek mi volt a kedvencetek 2024-ből?
A korábbi évek toplistáit alább találjátok:
A 2021-es top 5-ös lista (igen, ez egy gyenge év volt)
Horror Box Office 