November utolsó napja van, és még egy írással mindenképp tartozom Nektek. Ez pedig nem más, mint a jól megcsúszott 2023-as toplista. Két film is akadt a listán, amit végül csak idén láttam, úgyhogy ilyen szempontból nem is baj, hogy csúsztam ezzel – az más kérdés, hogy mindkettőt az év első felében láttam, szóval bőven sor kerülhetett volna erre a toplistára korábban is. Ám ami késik, nem múlik – a 2024-est már nem fogom húzni-halasztani.

A 2021-es ajánlóban 5 jó filmet is nagy nehezen tudtam csak ajánlani. Ahhoz képest a 2022-es már jóval erősebb filmekkel kényeztette a horrorfanokat. Utóbbiban 72% volt a küszöb a top 10-be kerüléshez, előbbiben pedig 69%. 2023-ban újabb szintlépés történt (amit 2024 még jobban meg fog ugrani, előreláthatólag): 76% alatt kiestek a pixisből az alkotások.

#10 The Harbinger / A halál hírnöke – 76%
Hosszú ideig vadásztam ezt a filmet, míg végül a Max jóvoltából streamingen keresztül néztük meg. A legdurvább élmény ezzel kapcsolatban, hogy alig 3 éves világeseményre reflektált, és mégis úgy tűnt számomra, mintha már évtizedek teltek volna el a COVID para óta. Erre az élményre is reflektál ez a film: a felejtésre, a traumák okozta időszámításokra (ugye nem csak az én baráti társaságomban viccelődünk a COVID előtt/után időszámításokkal?). A komoly témák mellett pedig a pestisdoktoros maszkkal egy tényleg ijesztő entitást mutatott be nekünk Andy Mitton.

#9 Totally Killer / Gyilkos a múltból – 77%
Ha az összélményfaktort nézzük, talán ez volt a legemlékezetesebb darab tavalyról. Időutazós tematika, plusz slasher formátum, ami lényegében mindkettőt kiforgatja úgy, ahogy 2023-ban egy intelligens filmnek kell újabb szintre emelnie a már sokszor látott megoldásokat. Viszont a legnagyobb bravúr, hogy nem válik önmaga direkt paródiájává.

#8 Influencer – 77%
Realisztikus horror, követve a Speak No Evil által kitaposott utat. Ez azonban modernebb, trendibb, hiszen a kütyühasználat, az influencer lét realisztikus rémoldaláról rántja le a leplet. A főszereplő antagonista színésznő, Cassandra Naud pedig sziporkázik a szerepben, úgyhogy már csak miatta is érdemes megtekinteni.

#7 Missing / Eltűnt – 78%
Az elején nagyon meg kellett küzdenie a létjogosultságának bebizonyításáért. Aztán egyszer csak a közepén levált az előzményről, a Searchingről, és rálépett a saját útjára, ami baromira jól állt neki. És amennyire nem tudtam elképzelni, hogy hogyan lehet ugyanazt a formátumot másképp előadni, hogy egyedi maradjon, végül csak sikerült összehoznia ezt a bravúrt. Talán ha kevesebb elvárással ülök le elé, még előkelőbb értékelést is kaphatott volna.

#6 Vincent doit mourir / Vincentnek meg kell halnia – 79%
Hivatalosan nincs horrorként kategorizálva, bár akad egy-két olyan jelenet, amivel simán megállná a helyét a zsánerben. Érdekes gondolatkísérlet, ami szintén az egyszerű, de nagyszerű elvet követi: mit csinálna az ember, ha hirtelenjében mindenki ki akarná őt nyírni. És mit csinál akkor, ha pont ebben a rémes szituációban találja meg élete szerelmét? Nemcsak a koncepció remek, de a kivitelezés is.

#5 Nefarious – 80%
Legalább annyira váratlan élmény, mint a Totally Killer volt. Egyben újabb bizonyíték arra, hogy a kamaradrámák a megfelelő kezekben simán megállják a helyüket félelmetes horrorként. Mint a bejegyzésben is taglaltam, filozofikus horrorként kategorizálnám be, amihez talán Az ördög ügyvédje a legjobb viszonyítási pont. Ebben azonban kevés a grafikus jelenet, és inkább az emberi természet olykor valóban ördögi oldalának bemutatása lesz az, amitől borsódzni fog a hátunk.

#4 Dream Scenario / Álmaid hőse – 80%
A film, amivel Kristoffer Borgli rendező bebizonyította, hogy nem csak szerencséje volt a Syk Pike című debütálásával. Borgli nagyon éli és látja a modern jelenünk legsúlyosabb árnyoldalait, és szórakoztató, de tanulságos módon járja körbe ezeket a problémákat. Nicolas Cage, akiről azt hittem, hogy a saját magát alakító filmjében a csúcsra ért, és hogy utána vissza kéne vonulnia, továbbra is rácáfol a kritikusaira, és reneszánszának egy újabb minőségi darabját rakta le az asztalra.

#3 Resurrected / Feltámadás – 83%
Kaptam hideget-meleget ezért tavaly, amikor még a Puliwoodos kollégákkal állítottuk össze Halloweenre a toplistánkat. Bár a 83%-ot így egy évvel később én is kezdem túlzásnak érezni, de tagadhatatlan, hogy első megtekintésre nagyon berántott a hangulat, a koncepció, no meg a konspiráció lassú kibontakoztatása. Kijelenthetem azt is, hogy az összeesküvéselméletekre épülő horrorok a gyengéim, amiket hajlamos vagyok felpontozni. Viszont ez a screenlife film tényleg ügyesen keveri a lapjait, jókor hoz be fordulatokat, és a lassú kezdés után alaposan felpörög a végére.

#2 When Evil Lurks / Amikor a gonosz leselkedik – 83%
A film, amivel a horror zsáner csúcsra ért nálam a 2023-as évben. Demián Rugna filmje után kiégtem, és hosszú hónapoknak kellett eltelnie addig, amíg ismét magával ragadott a horror zsánere. Bár amondó vagyok, hogy egy filmet önmagában is élvezni kell ahhoz, hogy jónak számítson, ám mégis érdemes egy-két interjút elolvasni Rugnával, hogy mégis mi ihlette őt ennek a filmnek az elkészítésére. Azután még hidegrázósabb, hogy hogyan is látja saját országának vidéki életét az író-rendező. A hidegrázás azonban csak akkor lesz teljes, amikor rádöbbenünk, hogy ez a kiszolgáltatottság, ami megjelenik a filmben, bármelyik ország vidékére igaz lehetne.

#1 Talk to Me / Beszélj hozzám! – 86%
Míg az előző helyezések nüanszokon múltak, ha nézitek a százalékokat, addig a top horrorfilm trónjának bitorlója már az év közepén megjelent, és utána ki is tartott az előnye év végéig. A Talk to Me rendkívül innovatív módon nyúl a szellemes tematikához, és egy igazán különleges pokoljárásra invitálja a nézőt. Az ausztrál srácok, akik írói és rendezői voltak a filmnek, zseniális módon látták meg a kiaknázatlan területeket, illetve pont a modernitás által kialakult űrt, amit azon nyomban betöltöttek a filmjükkel. Ez az, amire egy hozzám hasonló horror veterán vágyik: az elődök tiszteletben tartása, és azok továbbgondolása innovatív, kreatív módon. Ja és mindeközben azért a horror hangulatról sem feledkeznek meg.

A végére pedig plusz egy ajánló, a klasszikus ijesztegetős horrorok kedvelőinek:

Hell House LLC Origins: The Carmichael Manor – 69%
Mi az hogy egy 69%-os filmet ajánlok?! Az értékelés, mint azt a blogom kezdőlapján is leírom, a film összeségének a verdiktje. Akár fájó, akár nem, egy found footage film nehezen fog 80% felé kerülni. De ezzel nincs önmagában gond. A Hell House legújabb fejezete teljesen váratlanul ért, azt hittem, hogy a trilógiával lezárult ez a történet. Az első részt imádtam, a másodiknak az első 20-30 perce tartogatott még meglepetést (és felkiáltást!), aztán pedig a záró akkord hihetetlenül laposra és érdektelenre sikeredett. Az új epizóddal azonban az első rész legjobb pillanatai idéződtek meg, és okosan lett tovább építve egy lezártnak hitt univerzum. Vannak kétségeim afelől, hogy ebből érdemes-e még többet kisajtolni, de bevallom, hogy nagyon várom a jövőre, 2025-ben érkező új részt. Ha egy filmet kellene ajánlanom a 2023-as évből a parázni vágyó nézőknek, akkor ez lenne az.