Ha van olyan tematika, mint ami legalább annyira kifáradt 2024-re, mint a found footage formátuma, az akkor a zombi topik. A COVID persze adott egy jókora löketet a zombifilmeknek, de mai napig a fülemben cseng a Zombieland 2 bevezetője, amiben Jesse Eisenberg megköszöni, hogy megannyi zombis alkotás mellett belenézünk a filmjükbe. Túltelített a tematika, nehéz benne már igazán maradandót alkotni, de David Moreau-nak 2024-ben mégis sikerült ezt elérnie.

A történet: francia fiatalok próbálnak ki egy új drogot, ami teljesen új köntösben tálalja elébük a balul elsült trip fogalmát.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Tavaly két “zombifilmről” sikerült írni – az egyik a spanyol Virus-32 volt, a másik pedig a tajvani őrület, a Ku Bei. A MadS valahol a kettő között helyezkedik el, olyan szempontból, hogy koránt sem annyira véres, mint a tajvani gyöngyszem, de sokkal többet kihoztak a cselekményből, mint a Virus-32 tette.

A MadS is az alacsony büdzséjű, de nagyszerű produkciók táborát erősíti. David Moreau író-rendező az 1917-hez hasonlóan egy vágás nélküli pokoljárás történetét mutatja be, amiben tékozló fiatalok próbálnak ki újdonságokat, melyek abszolút váratlan mederbe terelik az este menetét. Mindig is sajnáltam, hogy a legtöbb zombifilm a katasztrófa kitörése után évekkel veszi fel a fonalat, azonban a MadS szembemenve ezen tendenciákkal, az apokalipszis kirügyezését követi nyomon.

A klasszikus zombiknak szerintem befellegzett, mostanában sokkal helytállóbbak azok a történetek, amik valamilyen vírus, baktérium vagy gomba nyomán alakítják át drasztikusan az emberi társadalmakat. Ez nemcsak a zombi koncepciót, hanem újabban a vámpír tematikát is új köntösbe bújtatta (ld. A kór című sorozat). De éppenséggel lehet egy balul elsült emberi kísérlet is a ludas, aminek köszönhetően elszabadul a pokol mit sem sejtő szereplőink körül.

A MadS első harmadára rá lehetne húzni, hogy lassan építkezik, de szinte már a kezdetektől folyamatosan adagolja a gyanús jeleket, és emellett nem feledkezik el néhány olyan jelenet villantásáról sem, ami önmagában nem lenne para, de az épülő feszültség miatt mégis bele fog vésődni az emlékezetünkben – mint pl. a főszereplő srác, amikor egy nagyon félelmetes maszkkal a fején nézi önmagát a tükörben.

Amikor pedig az őrület spórái elszabadulnak, akkor hiába zajlik minimálban a cselekmény (kíváncsi lennék, éjjel hánykor vették fel a teljesen kihalt utcákat), mégis hihető és hiteles marad a film. A karantén kapui kinyílnak, és ahogy a világon eluralkodik a káosz, úgy maradnak hőseink magukra. Ez már csak azért sem szerencsés, mert közben a saját maguk feletti irányítással is meggyűlik a bajuk.

A MadS nem egy olyan horror lett, ami lépten-nyomon próbálja meg rád hozni a frászt, de nagyon ügyesen építi fel a hangulatot és a cselekményt, és egy-két jól irányzott snittel, illetve fordulattal gyönyörűen megragadja a néző figyelmét, amit utána nem is ereszt el a végéig. És ahogy a Virus-32-nél, úgy itt is felcsendülnek zenei elemek, amik egyenesen a 28 nappal később John Murphy által komponált zenéjét idézik meg, amiért végképp jár a felpontozás. Nyugodtan kijelenthető, hogy idén francia/francia-kanadai barátainkra egyáltalán nem lehet panasz.

Horror Box Office értékelés: 82%
IMDB értékelés: 6.5