Alexandre Bustillo és Julien Maury – csak a blog bejegyzésének írásakor tűnt fel, hogy bizony már írtam róluk egyszer, hiszen a 2021-es év egyik legnagyobb eltékozolt lehetőségét, a The Deep House-t is nekik köszönhettük. Az új alkotásukkal azonban valószínűleg sok korombelit fognak lekenyerezni, hiszen az egyik leghíresebb francia horror-thrillert, a Bíbor folyókat idézték meg.

A történet: egy hegyvidéki kisvárosban megszaporodnak a gyerekeltűnések, és még megmagyarázhatatlan gyilkossági hullám is végigsöpör a lakókon, mire két nyomozó bukkan fel a helyiek védelmére.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Gyanítom, hogy a fenti referenciával már egyfajta spoilert is kínáltam az olvasónak, hiszen a Bíbor folyók egy valamiben volt kitűnő: vegyíteni a misztikumot a valósággal, miközben foggal-körömmel kapaszkodik az utóbbiba. Ezzel egy olyan valóságérzetet tudott létrehozni a 2000-es évek elején a Bíborfolyók, ami számomra mai napig az egyik leghihetőbb horrortörténet.

Ezt a receptet kölcsönözte a The Soul Eater is. Kapjuk egymás után a helyi legendákat, a horrorisztikus elemekkel tarkított gyerekmeséket, no meg a valódi tetthelyeket, ahol kő kövön nem marad, és már el is bizonytalanodnánk, hogy akkor ez most természetfeletti horror lesz-e vagy sem. Főszereplőnek azonban a realitás ingoványos mocsarát taposó két nyomozót kapunk, akik a nézővel együtt próbálnak meg magyarázatot találni mindenre.

A misztikum, a hangulat működik. Ami viszont kiemelte a Bíbor folyókat, az Jean Reno és Vincent Cassel kettőse, akik között remek kémia alakult ki – legalábbis így emlékszem, de pont beszéltük a feleségemmel, hogy újra kéne nézni már, mert csak foszlányok – a lényeg – maradt meg. Maximum heteken belül jön a fenti tétel kiigazítása. Ám visszakanyarodva a The Soul Eaterre, itt nagyon hiányzik ez a kémia, ami 24 éve még megvolt a protagonistáink között. Értem én, hogy egy ilyen filmben mindenkinek gyanúsnak kell lennie, de azért a kommunikáció ne legyen már ennyire bántóan suta, ami megalapozza a későbbi mesterkélt konfliktushelyzeteket. Természetesen olykor az is működhet, ha utólag szépen körüljárja a film, hogy mi miért történt úgy, ahogy, ám itt a finálét követően kapunk egy sötét képkockát és a búcsút – tényleg?!

Szóval a karakterekért kár, a misztikum viszont egészen méltóvá teszi a The Soul Eatert, hogy egy bejegyzésben emlegessem a Bíbor folyókkal. Személy szerint örülök, hogy 2024-ben is vannak még ilyen próbálkozások. Fenntartom, hogy talán túlpontozom, de vállalom érte a felelősséget. (Ezek után pedig tényleg kíváncsi vagyok, hogy felnőtt fejjel milyen lesz a Bíbor folyók újrázása.)

Horror Box Office értékelés: 64%
IMDB értékelés: 5.9