Szeptemberben nem jutott időm a blogra, de így október elejére lezárulni látszik életem egyik tumultusos szakasza. Meg hát, ahogy az amerikai mondaná, “it’s spooky season” – október a horrorfilm rajongók kedvenc hónapja. Ezt pedig kezdjük azzal a történettel, ami talán az első lökést adta a horrorok irányába: Stephen King regényének, a Borzalmak városának a legújabb remake-je.

A történet: egy szerző visszatér szülővárosába, ahol hamarosan furcsábbnál furcsább események borzolják a helyiek kedélyeit.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
12-13 évesen forgattam Stephen King könyvét, ez volt az első horror, amit olvastam. Akkoriban már kíváncsivá tettek a horrorfilmek, de nem volt elég merszem hozzájuk, így úgy gondoltam, hogy egy könyvvel eddzem meg magam – mai fejjel azért már látom, hogy hatalmas butaságot csináltam. Elvégre a könyvek az olvasó saját fantáziája révén sokkal intenzívebb élményt tudnak nyújtani egy egyszer nézhető horrorfilmnél.

Mert sajnos a remake-ből ez kerekedett ki. A vámpír tematikára amúgy is rájár a rúd, eléggé túltelítetté vált az elmúlt évtizedekben, úgyhogy eleve hendikeppel indult ez a film. A forgatásról is szomorú híreket lehetett olvasni – elvileg már 4 éve leforgatták ezt, és azóta ment a huzavona, hogy akkor most egyáltalán elérhetővé tegyék a nézők számára. Legszembeötlőbb Nicholas Crovetti, akinek ikertesója, Cameron a The Boys szériában játszik, és idén megcsodálhattuk, hogy milyen nagyra nőtt már. Nick viszont ebben a filmben még évekkel fiatalabb.

Ha jól rémlik, akkor mai napig ez az egyetlen King-történet, amit olvastam, de sajnos már az is rég volt. A fertőzésként terjedő vámpírkórság, no meg a keserédes befejezés maradt meg az emlékezetemben. Az imponált a remake-ben, hogy ezúttal nem bánt kesztyűs kézzel a karakterekkel. Itt is akadnak gyerekek, mint kb. minden Stephen King történetben, de nincs az a bohóckodás, mint az It filmekben. Hangulatilag sikerül megidézni egy világvége hangulatot, bár a bővebb világépítésben elhasal.

Ami problémásabb volt, az a cselekmény ritmusa. Hol nagyon lassú, hol nagyon pörög, és sajnos ennek a finálé itta meg a levét, ami szintén összecsapottnak tűnt számomra. Vártam volna, hogy az utolsó képkockák ugyanolyan tökösek legyenek, mint a regény befejezése, de ezt sajnos nem merték bevállalni.

Minden hendikepp ellenére azonban sikerült egy egyszer nézhető alkotást összehozniuk. A regény olvasói talán csalódottak lesznek egy-két húzás miatt, de amit 2024-ben még ki lehet hozni a vámpír parából, azt megtették. A fővámpír kellőképpen félelmetes ahhoz, hogy a zsáner újoncai összerezzenjenek a látványára, és a reménytelenséget, a ritmushibák ellenére, sikerül rendesen kihangsúlyozni. Az viszont látszik ebből a filmből is, hogy a vámpír filmek akkor tudnak jól működni, amikor egy zárt helyszínre koncentrálódik a cselekmény – lásd Abigail, The Last Voyage of the Demeter vagy a Blood Red Sky 2021-ből. Felkészül a decemberben érkező Nosferatu.

Horror Box Office értékelés: 60%
IMDB értékelés: 5.7