Ismét egy film, amit még anno 2022-ben egy fesztiválon bemutattak, de amit a nagyközönség igazából csak idéntől tekinthetett meg. Úgyhogy ez megérdemli az imdb-n található 2022-es évszám felülírását a blogom felületén.

A történet: egy szenzációhajhász fotóriporter lassanként elveszti minden érzékét.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Ugye sokatok látta már a Nightcrawlert, amiben Jake Gyllenhaal egy iszonyatosan para pszichopata fotóriportert alakít? Nos, a Desaparecer por completo egy hasonló szituációval indít: van egy riporterünk, a főhős, aki minden balesetnél, gyilkosságnál az elsők között jelenik meg, hogy még mindenféle külső beavatkozás előtt kaphassa lencsevégre a pórul járt áldozatokat. Az etikus viselkedésről az ő esetében sem beszélhetünk.

Egy különös eset után azonban Santiago arra lesz figyelmes, hogy szép lassan minden érzékelést elveszít a teste körül. Először a szaglás és az ízek érzékelése veszik oda, majd ezt követi a többi is. Bevallom, én nagyon sokáig szenvedtem a fülemmel, volt hogy hetekig be volt dugulva, és ez mai napig hatalmas trauma számomra – konkrétan teljesen kifordulok magamból, ha esetleg egy vízicsúszdázás után hirtelen megint bedugul a fülem. Így amikor ebben a filmben a főhős hallása következik, és ezt nagyon fondorlatosan próbálja meg szemléltetni Luis Javier Henaine író-rendező, akkor bizony én is a falat kaparásztam.

A mexikói horrorfilmek közül írtam már a The Old Waysről itt a blogomon, ami egy erős középszer volt, egyszeri ijesztegetésre tökéletes, illetve a The Exorcism of Godról is van bejegyzés, ami viszont csúnyán beleállt a földbe – legalábbis ahhoz képest, amennyire bepromózták, hogy a legparább ördögűzős film lesz Az ördögűző óta. Azonban volt “szerencsém” még a La Marca del Demonióhoz is – ez pedig alaposan rányomta a bélyegét arra az érzésre, amikor a horrort és a mexikóit egy mondaton belül látom. Szerencsére a Desaparecer por completo visszahozta a mexikói filmgyártásba vetett hitemet.

A legfőbb erénye, hogy mellőzi a szappanopera jellegű jeleneteket és karakterfejlődéseket, amelyek a legtöbb spanyol nyelvű filmben felbukkannak. Ezen a hagyományon pedig egy izgalmas és torokszorító karakterdráma bemutatásán sikerül felülkerekednie. Santiago, a főhős, koránt sem egy szimpatikus karakter, de van az a pont, ahol nézőként már rég békén hagynánk, az ellenlábasa azonban nem engedi őt ilyen könnyen. Ahogy pedig felsejlik a megoldás, úgy egy olyan dilemma elé kerül az áldozatunk, ami más filmekből is visszaköszönt már, viszont kevés tudja ennyire autentikusan és hihetően átadni a döntéskényszert és az áldozathozatalt. Az utolsó jelenettel pedig sikeresen rám is cáfol, amiért fel mertem itt emlegetni a Nightcrawlert is. Bízom benne, hogy Henaine rendezőről nem most láttunk utoljára filmet ebben a zsánerben – látok benne bőven potenciált!

Horror Box Office értékelés: 73%
IMDB értékelés: 6.2