Hogy egy klasszikust idézzek: Johnny Gold iz hír, ez a jó hír! De valójában az a jó hír, hogy egy eléggé stresszes periódus ért véget nálam, így szép lassan visszatérhetek azokhoz a dolgokhoz, amik amúgy feltöltenek. És hamarosan megszabadulhatok ettől a mostani netszolgáltatótól is, aminek az internete olyan pocsék, hogy minden egyes alkalommal kétszer kell a WordPresst befrissíteni, hogy végre tudjak benne dolgozni. Az időhiány, a kevesebb minőségi horror mellett ez is nagyban hozzájárult a produktivitásom fokozatos csökkenéséhez.

Viszont, térjünk rá a bejegyzés tárgyára: André Ovredal tavaly összehozta az egyik legjobb Drakula adaptációt, a The Last Voyage of the Demetert, ami szerintem idővel klasszikussá – és megérdemelten elismertté – válhat a horror rajongók körében, előtte 7 évvel pedig a The Autopsy of Jane Doe-val bizonyította, hogy a Troll Hunter nem egyszeri durranás volt.

A történet: egy boncnok apának és fiának egy beazonosítatlan női hullát kell megvizsgálnia.

Horror Box Office Verdikt: Csak rettegés, más semmi
Most, hogy már kissé tudatosabb vagyok a rendezők terén, egyre szembeötlőbbek az egyes rendezőkre jellemző, visszatérő húzások. Ovredal már a Troll Hunternél is nagyon ügyesen építgette a feszültséget és a rejtélyt, a tavalyi filmjében szintén megfigyelhető ez az építkezés, de a The Autopsy of Jane Doe-ban még inkább. Brutális gyilkosság, rejtélyes hulla, neves helyi szakemberek, akik könnyedén fel tudják tárni a halál beálltának okát. Eleve egy olyan közeg, amiben a hétköznapi ember nem igazán mozog. És akkor erre rápakolódik a Jane Doe, akinek a boncolása simán indul, de a folyamat előrehaladtával egyre több rejtélyes dolog borzolja főszereplőink kedélyét, no meg a nézőét is.

Másodjára láttam ezt a filmet, de így hosszú évek távlatából sem kopott meg igazán, ami dicséretre méltó. Más zsánerekben több alkotást is újranéztem volna az elmúlt hetekben, de nagyon eljárt felettük az idő, így félbemaradtak. Ovredal ügyesen szövi össze a tudományosságot, legyen az bármennyire is áltudományos valójában, a misztikummal. Igazából ez is egy visszatérő motívum, ha az emlegetett három filmjét nézzük.

Az, hogy a salemi kötődésen kívül miért is történik az, ami, másodjára sem volt tiszta számomra, de szerencsére ennél részletesebb magyarázatot nem igényel a cselekmény. Ahogy a Drag Me to Hellben sincs igazán kifejtve, hogy miért is működik olyan jól ez az átok a cigány asszonyék családjában, úgy itt is bőven élvezhető marad a film a mélyebb válaszok ismerete nélkül.

A The Autopsy of Jane Doe nálam kiállta az idő próbáját. Hogy lesz-e valaha harmadik megtekintés, azt nem tudom, de kétszer is jól szórakoztam rajta, ezzel pedig egyre kevesebb film képes dicsekedni nálam.

Horror Box Office értékelés: 73%
IMDB értékelés: 6.8