Huh, hát finoman szólva sem sikerült tartani ebben a hónapban a júniusban felállított célokat, de még ebben a maradék pár napban lehet javítani. Egyéb magánéleti fejlemények miatt nemcsak a blogra, hanem a filmekre is kevesebb idő jutott, ez remélhetőleg változni fog legalább az év utolsó negyedévére. Ha már egy pocsék francia alkotással zártam a júniust, akkor most következzék egy francia-kanadai film, ami az elmúlt hónapok legkellemesebb meglepetése lett.

A történet: egy modell egy sorozatgyilkos megszállottjává válik.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Az angol a hangzatos mindfuckkal jellemezhetné ezt a filmet, mivel képes kizsigerelni a játékidő végére az egyszeri nézőt. Adott egy modell, aki már-már kóros érdeklődést mutat egy állítólagos sorozatgyilkos bírósági tárgyalássorozatában. Ám csak egy egyszerű, erkölcstelen rajongóról van szó, vagy ennél árnyaltabb a képlet?

Nos ez a kérdés vonul végig a filmen, és egészen a fináléig nem kapunk rá választ, addig pedig legalább ötször beskatulyázhatjuk vagy az egyik, vagy a másik táborba a Juliette Gariépy által alakított Kelly-Anne-t, aki gyönyörűen és hajmeresztően játssza a rá aggasztott szerepet. Nélküle sem lett volna gyenge a Vörös Szobák, de ő abszolút egy teljesen más szintre emelte fel ezt a művet.

Pascal Plante író-rendező története nemcsak a rejtélyes ügy és a kiszámíthatatlan főszereplő miatt marad emlékezetes, hanem azért is, mert kíméletlenül mutat görbe tükröt a 2020-as állapotokra, a bálványozásra, a 15 perc hírnév hajkurászására. Ebből a témából már kaptunk egy Rosszul vagyok magamtólt, illetve az Álmaid hősét a közelmúltból, mindkettőt ugyebár Kristoffer Borglitól, és a Vörös szobákat nyugodtan emlegethetjük egy mondatban ezzel a két mesterművel. Érdemes lesz Plantére is odafigyelni.

Horror Box Office értékelés: 81%
IMDB értékelés: 7.0