Sosem értettem, hogy alakulhat úgy, hogy van egy téma, amit éveken keresztül hanyagolnak a filmiparban, majd egyszerre 2-3 ugyanolyan tematikájú film is megjelenik. Így volt ez a Pókok és a Sting terén is, de míg az előbbi a valóság talaján tapicskolt, addig a Sting inkább attól elrugaszkodva próbált meg beparáztatni.

A történet: egy űrből érkező kőből egy pókszerű lény bújik ki, amit egy 12 éves kislány fogad be háziállatként.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Kiah Roache-Turner két filmjével is lógok még itt a blog hasábjain, ám a Nekrotronicról már írtam korábban. Amekkora durranás volt 2014-ben a Wyrmwood, amit az ötletes Nekrotronic követett a sorban, ahhoz képest a Wyrmwood folytatása és most a Sting is arról árulkodik, hogy kicsit ellaposodott a rendező.

Persze kellenek a középszerű filmek, különben sosem tudnánk értékelni kellőképpen a valóban pazar alkotásokat, de Roache-Turner jelenlegi karrieríve mégis elszomorít. A Stingben generikus karaktereket vegyít néhol túlzottan is erőltetett cselekményfordulatokkal, ami egyszerűen kicsorbítja a feszültség élét. Pedig több jelenetsornál is érezhető, hogy ügyesen építi a lépcsőfokokat egy nagyobb valami irányába, de a katarzis előtti lépcsőfokon rendre elcsúszik a beteljesedés. Kamu családon belüli konfliktusok, duzzogások, meg minden, amit ilyenkor jolly jokerként be lehet vetni, ezekkel mind él Roache-Turner, ahelyett hogy valami természetes közeget alkotott volna a karakterek köré.

Ha ezt sikerült volna összehozni, akkor a középszer kategóriából könnyen kiléphetett volna. A pókszerű bestia szerencsére itt már annyira elrugaszkodott a valóságtól, hogy nem hozott percenként szívbajt rám, mint a Pókok nyolclábúi, de azért egy-két jumpscare-t így is sikerült kisajtolni belőle. Egyszeri megtekintésnek nem rossz, de pár éven belül már csak ennek a blognak a hasábjain marad meg az emlékezete, abban is biztos vagyok.

Horror Box Office értékelés: 56%
IMDB értékelés: 5.7