Sam Raimi lenne a horrorfilmek koronázatlan királya? Ezt én mindig is vitattam, ám most, hogy újranéztem a 2009-es filmjét, azt nem vitatom, hogy érti a dolgát a zsánerben.

A történet: egy törtető hitelező a lehető legrosszabbkor keményít be az ügyfeleknél, amit követően az egyikük meg is átkozza őt.

Horror Box Office Verdikt: Csak rettegés, más semmi
Több mint 10 év után vettem elő ezt a filmet, amiből kb. csak a legendás “Az Ürdög szálljon beléd” átok maradt meg, úgyhogy kijelenthető, hogy kvázi szűz szemmel lestem meg újra. Azt is elmondhatom, hogy most már sokkal jobban tetszett, mint elsőre – talán azért is, mert kifinomultabb lett az ízlésem a horror terén, illetve arra is rájöttem az elmúlt 15 évből, hogy azért jó jump scare-eket is nehéz összehozni.

A Drag Me to Hellt nyugodtan ki lehetne kiáltani a jump scare megoldások császárának. A legtöbbször ugyanolyan sunyin kivitelezi őket, mint Mike Flanagan tette azt a Hill-ház szellemében – karaktereink teljesen benne vannak egy érzelmileg kimerítő konfliktusban, és BAMM.

Amiben még Raimi kimagaslót tud nyújtani, az a gore/undor és a klasszikus paráztatás már-már művészi ötvözetében rejlik. Ha éppen nem az átok hirtelen felbukkanásától szenvedünk, akkor a mindenféle véres-hányásos-undormányos jelenet feküdheti meg a gyomrunkat.

A Drag Me to Hell tökéletes film ahhoz, hogy felvillantsuk a zsáner jump scare-ekre épülő darabjainak egyik legjobbikát, és hamisan elhitessük a naiv barátainkkal, hogy a legtöbb horrorfilm bizony ilyen. Alaposan el lennénk kényeztetve, ha ez utóbbi állítás igaznak bizonyulna.

Horror Box Office értékelés: 78%
IMDB értékelés: 6.6