Egy pozitív hozománya van az idén már hároméves blogozásnak: sokkal tudatosabb vagyok a filmekkel kapcsolatban. Múltkor már a Dream Scenario kapcsán írtam arról, hogy felemlegettem volna a rendező korábbi művét, pedig akkor még nem voltam tisztában vele, hogy mindkét filmet ugyanaz rendezte. Most ugyanez a helyzet: a 2018-as Truth or Dare-t akartam párhuzamba hozni a végkifejlet miatt, és mit ad Isten, azt a borzadályt is Jeff Wadlow követte el. Sajnos ezzel a vadász-vadász vicc már rajtam csattan, nem rajta.

A történet: egy új házba beköltözve egy fiatal kislány barátságot köt egy képzeletbeli figurával, aki viszont a valóságra is kihatással tud lenni.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
A koncepció jó, még ha nem is eredeti – az elmúlt években azért nem egy horrorfilmnek volt ez az alapötlete, hogy mi lenne, ha a gyerekkori túlcsorduló fantáziára építenénk a parafaktort. Azonban Wadlow már 2018-ban is hadilábon állt a ritmus kialakításával, no meg a karakterekkel, hogy azok természetesnek hassanak.

Egy-két jelenet azért az Imaginaryben is akad, melyek miatt nem bánom teljesen a megtekintést, viszont összességében ez megint egy olyan puskaporos hordó lett, ami a 100 perces játékidő alatt átázott és besült. Wadlow nem tudja, hogy hogyan is kellene egy horrort hatásosan lezárni – ha 10 perccel korábban fejeződik be, az egy tökös horrorfilmet eredményezett volna. Ehelyett azonban túlnyújtotta a sztorit, és mint már említettem a bekezdésben, képes volt megismételni önmagát a fináléval: mindegy, hogy mások megszívják, mi koccoljunk le a fenébe, “oszt jó lesz”. Ahogy viszont a Truth or Dare sem kapott második részt, az Imaginaryről is kár lenne még egy bőrt lehúzni.

Horror Box Office értékelés: 39%
IMDB értékelés: 4.7