Egy újabb film, ahol a “rosszfiúk” pórul járnak egy betörés alkalmával. Ez a koncepció nem akar kikopni a thrillerek és horrorok sorából.

A történet: három olasz betörő egy olyan házat pécéz ki magának, melynek házigazdái már várnak az érkezésükre.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
A legnagyobb problémám a hasonló koncepciójú alkotásokkal, hogy néhány film megtekintése után már kb. mindent látott a néző. A L’Orafo problémája is ebből fakadt számomra: a túlzottan naturalista ábrázolásmódon kívül semmi olyat nem nyújtott, amit korábban ne láttunk volna már más filmekben – lásd a legutóbbi hasonszőrű próbálkozást, a Little Bone Lodge-t.

Persze ettől még a koncepció varázsa megmarad. Rosszfiúk bűnhődnek, de idővel azért csak kiderül róluk, hogy ők is emberek, akik csupán néhány rossz döntés miatt kerülnek a társadalom perifériájára. És miután még náluk is szadistább, erőszakosabb emberek bukkannak fel a történetben, még akár meg is sajnálhatjuk őket. Azért a L’Orafo idáig nem megy el, amit én abszolút a javára tudok írni: a karakterek egyike sem válik szimpatikussá, és leginkább egy kollektív büntetést róna ki rájuk a néző. Ezek a történetek azonban rendre úgy végződnek, ahogy azok fináléját a valóságban el tudnánk képzelni.

Feszes, rafinált, és a megfelelő pillanatokban kellőképpen sokkoló. Akik korábban nem láttak hasonló koncepciójú filmet, azokat valószínűleg le is vesz a lábáról. Ám nem tudja megreformálni a felütést és a témát, így a veteránok mérsékelt elvárásokkal essenek neki.

Horror Box Office értékelés: 55%
IMDB értékelés: 5.0