Horror rajongóként nagy elmaradásom volt ez a ’90-es évekbeli klasszikus, amire végre tavaly sort kerítettem.

A történet: egy ifjú FBI-ügynök egy sorozatgyilkos után nyomozva felkéri egy másik hírhedt sorozatgyilkos segítségét.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
A ’90-es évek első fele elképesztően sivárnak hat nálam, ami a thrillereket és horrorokat illeti, és annak ellenére is ezt tudom mondani, hogy immáron kipipálhattam A bárányok hallgatnakot a listáról. Ha eszembe juttatják ezt az évtizedet, akkor a horror zsáneréből alig tudok emlékezetes filmekre hivatkozni. Ám azt is érdemes ilyenkor megjegyezni, hogy 2020-as fejjel teljesen másképp csapódnak le ennek az évtizednek a filmjei.

A bárányok hallgatnak példájánál maradva sincs ez másképp. Értem és látom, hogy annak idején ez miért volt ennyire meghatározó – Anthony Hopkins briliáns, főleg annak tükrében, hogy kb. annyit van filmvásznon, mint a dinók a Jurassic Parkban (keveset) – de megannyi sorozatgyilkosos true crime és minőségi thrillerek után az első megtekintés korántsem vett le a lábamról annyira, mint azt beharangozták a különböző kritikák és vélemények. Azok a fránya túlzott elvárások ugyebár…

A cselekmény számomra olyan szempontból is bukdácsol, hogy Hopkins Hannibal Lectere ellopja a show-t, és a játékidő bizonyos pontján teljesen elvonja a néző figyelmét az igazi konfliktusról: a közben további áldozatokat szedő sorozatgyilkosról, Buffalo Billről. Hannibal szökése után kifejezetten nehezen tudtam visszacsöppenni a normál kerékvágásba.

Elismerem, hogyha korábban nézem meg, ez a film talán jóval meghatározóbb élményként rögzült volna az emlékezetemben. Így sajnos “csak” egy pipa lett a megnézendő filmek listáján, aminek elismerem a kvalitásait, de közel sem lesz klasszikus nálam, amihez bármikor szívesen visszatérnék.

Horror Box Office értékelés: 74%
IMDB értékelés: 8.6