Nagyon hálás tudok lenni a blogomnak, főleg olyankor, amikor már agyalok a kritika ívén, és eszembe jut egy másik film, amit párhuzamként hozhatnék fel, majd kiderül, hogy nem hiába jutott eszembe pont az a másik alkotás: elvégre ugyanaz a rendező. Kristoffer Borgli a Rosszul vagyok magamtól után angol nyelvű filmben is körbejárja a 21. századi hírnév átkát és áldását.

A történet: egy teljesen beszürkült tanár élete fenekestül felfordul, miután megmagyarázhatatlanul elkezd megjelenni több ember álmában is.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Szóval Borgli nevére érdemes lesz odafigyelni mostantól, hiszen utóbbi két filmjével abszolút meggyőzőtt a kvalitásairól. Míg a Rosszul vagyok magamtól az egyén hasztalan és radikális törtetését mutatja be a hírnév érdekében, addig a Dream Scenario a hírességgé válás másik megközelítését mutatja be: ha teljesen váratlanul történik. Ezt pedig sikerült megtámogatni egy zseniális castinggal, hiszen Nicolas Cage karrierjében már megjárta ugyanazt a mennyet és poklot, mint a mostani karaktere, Paul Matthews.

Mit kezd magával az ember, ha egyik napról a másikra kiderül róla, hogy ő egy sztár? Idegenek szólítják le az utcán, hirtelenjében mindenki tud az ő létezéséről, sőt… egyesek számára a szexuális fantázia dobogójának legmagasabb fokát képviseli. Csakhogy igazából semmit sem tett le az asztalra ezért a hírnévért, és a hősünk ugyanaz a beszürkült, megkopott figura, mint addig, ellentétben a róla kialakult képpel.

A 2010-es évek elején még őrültség lett volna Cage-et castingolni erre a szerepre, de az utóbbi évek reneszánsza után nem is lehetett volna jobb színészt találni ide. Vitathatatlan Cage sokoldalúsága, és ebben a szerepben bizony az őrült gyilkostól a legpasszívabb, legstatikusabb állapotokig képes valami egyedit felmutatni a karakteréből. Talán voltak olyan szegmensek, ahol tényleg csak a múltjának sötét foltjaiig kellett visszanyúlni, és visszaadni azt az érzelemcsomagot, amit akkor átélt.

Borgli ezúttal sem bánik kedvesen a főszereplőjével. Hiába jár be más utakat az elmúlt két filmjének főszereplője, a verdikt ugyanaz: a hírnév esetleges és múlandó, de örök foltot hagy az ember lelkén. Csakúgy mint a hatalom megszerzése, a hírnévé is korrumpálja az embert, és vagy tudatosan, vagy tudattalanul kifacsarja őt, ami a karaktertől teljesen idegen szituációkhoz vezethet. Mindegy, hogy ebben a folyamatban aktívan vagy passzívan veszünk részt, a végeredmény ugyanaz lesz: pont azokat veszítjük el, akiknek a legtöbbet köszönhetünk és akik a legtöbbet jelentik számunkra.

Borgli ismételten egy gondolkodóba ejtős, tanulságos filmet szállított, ami megalkuvások nélkül reflektál a jelen trendjeire. Bevallom, hogy alig várom a következő alkotását, mert bizony ezzel a két filmjével instant kedvenccé vált.

Horror Box Office értékelés: 80%
IMDB értékelés: 7.0