Kettőt pislantottam, és már 2024 januárjának közepén járunk, én meg azon kaptam magam, hogy már másfél hónapja nem jutottam el oda, hogy a blogomba írjak. Először is BÚÉK minden kedves Olvasómnak! Aztán folytatom a bejegyzést egy kis önreflexióval.

Szóval 2023 elején nem így terveztem, de év végére, pontosabban mondva, november második felére, december elejére éreztem már, hogy ideje rátaposnom a fékre. Az év utolsó hónapjában nemcsak a blogomat, hanem a Puliwoodot is hanyagoltam, és cserébe a feltöltődést, a családdal együtt töltött időt igyekeztem előtérbe helyezni. Ez jó döntésnek bizonyult, mert még ezzel a lefékezéssel együtt is utolért egy enyhébb kiégés, ami nevetségesen sok tünetet produkált – ezeknek többsége azért mostanra elmúlt.

A munkahelyi-magánéleti kihatások mellett meg kell emlékeznem arról is, hogy tavaly egyértelműen a Halloween környékére lett időzítve nálam a horror mánia maximuma. Aztán jött, látott és győzött Halloween, a horrorfilmek pedig ideiglenesen elvesztették a varázserejüket nálam. Persze azért félszemmel követtem itt az eseményeket és trendeket, új megjelenéseket, de finoman szólva sem voltunk ellátva minőségi kínálattal. Az pedig, hogy kevesebb horrort sikerült megtekintenem azzal is együtt járt, hogy kevésbé éreztem magamban az indíttatást az írásra.

Eme tendenciák pedig oda vezettek, hogy ma, 2024 január 13-án jutottam el először oda, hogy ismét nyugiban leüljek a gépem elé, felmenjek a blogomba, és ismét pötyögjek annak hasábjaira.

2023 elején nagy ambíciókkal kezdtem az évet, 200 posztot terveztem az évre. Ebből végül kereken 140-et sikerült legyártani, ami még úgy is a blog legtermékenyebb éve lett, hogy a decembert kinulláztam. Bár papíron nagyon egyszerűnek tűnik havi 15-20 bejegyzést megírni, azért az ilyen filmes blogozásnak vannak járulékos időköltségei is: nevezetesen meg is kellene nézni az adott filmet ahhoz, hogy utána írni is tudjak róla. És ahogy idősödik és érik az ember, meg ahogy a közösségi média ingercunamija egyre inkább bekebelez minket, úgy válik egyre “nehezebbé” a horrorfilmek megnézése. Főleg azok, amik nagyon nem ütik meg a mércét – és valljuk be, azért a horror műfajában rengeteg ilyen alkotás akad.

2024-re tehát, okulva a tavalyiakból, a mennyiség helyett a minőségre igyekszem áttérni. Tavaly évközben már eleve húztam egy új határvonalat számomra, és mostantól az 5.0 alatti imdb értékkel bíró filmeket hanyagolni fogom, hacsak nem valami nagyon hype-olt alkotásról van szó, ami végül beleállt a földbe – ezek jellemzően azért moziban is megjelenhetnek. Még gondolkozom azon, hogy ezt a küszöböt esetleg felemeljem 6.0-ra, de a tapasztalat azt mondja, hogy azért az 5.0-6.0 közötti sávban már bőven akadnak olyan csemegék, amiket méltatlanul húztak le, míg 5.0 alatt azért ez az arány 1 az 50-hez, vagy talán még rosszabb.

A fentiekből fakadóan idén alapvetően kevesebb horrorfilmnézést tervezek, és ez magával vonhatná azt is, hogy kevesebb poszt is várható. Ugyanakkor még rengeteg horrorfilm van a listámon, amiket még 2021, azaz a blog indulása előtt láttam, és amelyek megemlékezését már évek óta pótolni szeretném. 2024-ben tehát várhatóan több lesz a múltidézés, és kevesebb az aktuális filmszemle. Aztán lehet borul az egész, csakúgy, mint az eredeti 2023-as tervem. Mindenesetre az körvonalazódik előttem így három évnyi blogmenedzsment után, hogy ez a 130-150 közötti éves posztmennyiség az, ami a jelen formájában belefér a Horror Box Office-ba.

Bár tavaly szerettem volna időben megosztani, ezúttal is januárra marad a 2023-as toplista megosztása, illetve azért akadt pár film 2023-ból, amit az utolsó két hónapban láttam, de írni már nem írtam róluk. Egyelőre tehát ezek pótlása a cél, aztán pedig párhuzamosan jönnek a beszámolók a régebbi és az újabb élményekről. Remélem, hogy időről időre azért remek alkotásokról is tudok nyilatkozni.

Köszönöm, hogy velem tartotok, és idénre is minél több minőségi horrorfilmélményt kívánok magunknak!