Mindig örömmel tölt el, amikor az Excel fájlomba viszek fel egy filmet, és a rendező oszlopánál már a gépelés közben betöltődik egy korábbi bejegyzésből a teljes név. Most már értem, hogy Corin Hardyt miért bízták meg anno a The Nun rendezésével, azt már kevésbé, hogy az miért lett annyira csapnivaló.

A történet: egy család egy ír erdő melletti faluba költözik, ahol gyorsan szembesülniük kell azzal, hogy a helyi folklór nagyon is valóságos alapokon nyugszik.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Sajnos egyre kevesebb az egyedi dizájnnal megáldott szörnyes horror, ám pont ritka példányszámuk miatt válnak az aktuális alkotások kiemelkedővé – még akkor is, ha a film önmagában nem egy nagy kunszt. A The Hallow is a tisztes középszer lankás mezőin találná magát, ám az ötletes koncepciójú és para megjelentetésű szörnyei révén nem lennék meglepődve azon, ha én lennék az egyedüli, aki felülpontozza Hardy filmjét.

A cselekmény nem tartalmaz semmi újdonságot: nagyvárosi létbe beleunó család költözik ki a természethez közel, ám gyorsan rájönnek, hogy ez koránt sem volt jó döntés a részükről. A helyiek persze tudják, hogy mi lakozik az erdőben, ám őszinte kommunikáció helyett a megfélemlítés és a kiközösítés eszközeit alkalmazzák, eredménytelenül. A végén pedig mindenki pórul jár, aki kicsit is érintett lehet az egészben.

Ennek ellenére Hardy ügyesen építi fel a jeleneteket, és mint már írtam, a szörnyei vannak annyira egyediek, hogy ne kelljen több tucat más szellem- és démonkoncepcióval versenyeznie. Versenytársak híján pedig a megítélése is pozitív végkicsengést kap, legalábbis a részemről. Klasszikus nem lesz, de egyszeri horrorfilmként tökéletesen megállja a helyét.

Horror Box Office értékelés: 59%
IMDB értékelés: 5.7