Nem ez az első olyan film, ami a felszínen simán megüti a borzalmas szintet, ám mégis olyan elánnal és hangulattal készült el, hogy könnyen guilty pleasure-ré tud válni. Avagy hogyan kellett volna tető alá hozni a The Floodot vagy a Meg 2-t.

A történet: egy drogfüggő csapat váratlanul egy idegen csapat fogságába kerül, ám nem is sejtik, hogy az igazi veszélyt pont az egyikőjük jelenti.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
A Cravingre gyaníthatóan 10 emberből 8 fog legyinteni, amit teljesen megértek. Ám akik kicsit is nyitottak a klasszikus Evil Dead, az Alkonyattól pirkadatig stílusára, koncepciójára, azok valószínűleg meg fogják találni a számításaikat ebben.

Siege movie – azaz egy épületben csapdába esett csapat harcol az ostromlóival – alapokra épített szörnyes mulatság, kellő mennyiségű gore-ral, hogy könnyen lehessen egy ivós játékot építeni rá. Mint sokszor hangoztattam már a blog hasábjain, én az igyekezetet rendkívül tudom értékelni, és a Cravingen nagyon látszódik, hogy a minimális összegű büdzsé ellenére próbáltak minél többet kihozni a történetből és a képi megvalósításokból.

Röhejes a vége? Igen. De szerencsére ezt elfogadják, sőt, ha már ez megtörtént, akkor rá is játszanak, és nem kezdenek el feleslegesen komolykodni. Eme aranyközépút követésébe bicsaklik bele sok projekt bicskája, elég csak a Where the Scary Things Are-ra gondolni. A Craving nem lesz mestermű és megkerülhetetlen, de még csak klasszikus sem, aminek jót tesz az idő múlása, de a magamfajta cheesy horrornézőknek egyszeri kikapcsolódásra tökéletes.

Horror Box Office értékelés: 52%
IMDB értékelés: 5.6