2018 egyik guilty pleasure-je volt számomra Jason Statham és az óriás cápa összecsapása. Mivel nemrégiben kijött a második rész, úgy kerek, hogy mielőtt arról értekeznék, addig az első felvonásról is írok pár sort.

A történet: egy mélytengeri expedíció véletlenül szabadjára enged ősi megalodonokat a Kínához közeli vizekben.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Szóval ahogy fentebb is írtam, a The Meg egyáltalán nem tökéletes, de legalább szórakoztató. Szerintem annak idején sokan velem együtt arra készültek, hogy majd Jason Statham ölre megy a Megalodonnal, de ezt a magas labdát sem csapták le – minden bugyutasága és haknija ellenére azért próbáltak földhöz ragadtak maradni egy olyan történetben, ahol óriáscápák terrorizálják az óceánokat.

Vicces a régi, Exceles jegyzeteimet visszaolvasni – 5 éve ugyanis még nagy 3D őrület volt a mozikban, illetve pontosabban fogalmazva: próbálták ráerőltetni a nézőket erre a technológiára, ami azóta egyértelműen süllyedő hajó effektust produkált. Az is sokatmondó, hogy a strand gömblabdás jeleneten kívül egyetlen valamirevaló 3D-s jelenete sem volt a The Megnek.

Viszont ez nem a film hibája, hanem az akkori filmtrendeké. Ha az elvárásainkkal tisztába kerülve ülünk le a film elé, akkor a The Meg egyszeri kikapcsolódásnak, őrültségnek tökéletes. Van benne minden, ami egy cápás horrorhoz kell: sok vér, és egy óriási nagy cápa. No meg az elmaradhatatlan egysorosok Stathamtől.

Horror Box Office értékelés: 66%
IMDB értékelés: 5.6