Jöjjön, aminek jönnie kell – tudom, hogy legalább egy olvasóm nagyon várja már ezt a bejegyzést. Nekem pedig be kell vallanom, hogy bár húztam-halasztottam ennek megírását, azért jóval egyszerűbb dolgom van, mintha 2020 előtt került volna erre sor. Ugyanis a kedvenc filmjéről mindig hezitál bármit is leírni az ember, azonban a The Thing hosszú évek után lekerült a lista tetejéről. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne egy mestermű John Carpenter klasszikusa.
A történet: egy antarktiszi amerikai kutatócsapat bázisának életét teljesen felforgatja egy kutya érkezése.
Horror Box Office Verdikt: Veteránoknak kötelező
Biztos vagyok benne, hogy mások már írtak szebbet, jobbat és kompaktabbat a The Thingről, hiszen egy 41 éves filmről beszélünk, ami azonban cseppet sem veszített bájából a premierje óta. John Carpenter örökre beírta magát a legjobb remake-et készítő emberek listájára, és ehhez csupán annyit kellett tennie, amibe mostanában oly sokaknak beletörik a bicskája: tökéletes koktélt készíteni a már eleve jó alapanyagokból.
A The Thing több frontos támadást indít annak érdekében, hogy kimozdítson minket a szokásos horrorfilmes komfortzónánkból. Van itt ismeretlen létformából, bezártságból, valamint bizalomvesztésből eredő parafaktor is, melyeket ügyesen állít váltogatva hol az előtérbe, hol a háttérbe, hogy aztán néha mindhármat megkapjuk egyszerre.
A másik erőssége, hogy a The Thing mellőzi a horrorfilmekre jellemző butaságokat a karakterek részéről. Tapasztalt tudósokat sorakoztat fel a film, és a rejtély kirakósdarabjait hol egyikük, hol másikuk illeszti hozzá a nagy egészhez. Olyan tudósokat kapunk, akik nem felejtkeznek el a hivatásukról, amikor éppenséggel valóban stresszesre fordul a helyzet. És mindezen talpraesettség ellenére az idegen létforma mégis sikeresen szabotálja a közösség összetartását.
Fut a Netflixen a Hogyan legyünk sikeres diktátorok/szektavezetők széria, John Carpenter filmjéből pedig egy “hogyan készítsünk sikeres horrorfilmet” kurzust lehetne felépíteni. A meglepő, hogy amennyire alapvető a The Thing, mai napig rengetegen feledkeznek meg az általa lefektetett sikerreceptről. Igenis lehet intelligens és okos karakterekkel horrorfilmet készíteni, és igenis para, amikor a történet antagonistája még ennek ellenére is képes túljárni hőseink eszén.
Végül, de nem utolsó sorban a praktikus effektekről is érdemes szót ejteni. A mai fiatalok már a CGI-cunamiban nőnek fel, úgyhogy az ő szemüket már lehet bántják a The Thing megoldásai, ám a 2000 előtt születtek bizonyára azt tapasztalhatják, mint én: ezek az effektek kiállják az idő próbáját. Ebből fakad az is, hogy értetlenül állok azelőtt, hogy manapság már 95%-ban CGI-jal dolgoznak a filmeken, holott igenis lehet élethű, vagy legalábbis élethűbb egy praktikus megoldás a mostani számítógépes megjelenítéseknél. Rád nézek, The Flood, hogy csak egy közelmúltbeli élményt emlegessek fel.
A The Thing minden horror veterán top 10-ében benne kell legyen. Nálam egészen nemrégig az első helyen tanyázott. Még érnem kell ahhoz, hogy a mostani első helyezettről is írjak itt a blog hasábjain, de ami késik, nem múlik.
Horror Box Office értékelés: 91%
IMDB értékelés: 8.2
[…] Box Office Verdikt: Újonc turmixAz Ash egy színes-szagos újragondolása a klasszikus The Thingnek, csak éppen egy távoli bolygón. Jellemezhetem-e ilyen istenkáromlásnak beillő módon ezt a […]
KedvelésKedvelés
[…] hozzá – és mi lehetne méltóbb erre, mint a film, ami hosszú évek után letaszította a The Thinget a horrorfilmes toplista éléről, legalábbis […]
KedvelésKedvelés
[…] mai napig az egyik kedvenc rendezőmnek, hogy koránt sem hiánytalan a filmismeretem. Viszont a The Thing vagy a Big Trouble in Little China a mai napig ott van a top 20-as listában – és előbbi […]
KedvelésKedvelés