A nyár sokak által egyik legvártabb, klasszikus paráztatós horrorfilmje, ami végül inkább a misztikumával ránt be, hogy egy összecsapott fináléval lerombolja mindazt, amit 70 perc alatt felépített előtte.

A történet: egy fiatal fiú éjszakánként kopogásokat hall a hálószobájában, ám senki sem hisz neki.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Lehet, hogy a Cobweb miatt létre kéne hozni egy új kategóriát, ami konkrétan azon filmeknek lenne tartogatva, melyek egy csapnivaló lezárással szúrják el az egészet? Mert itt bizony ez történt. Persze olvastam már kritikákat előtte, úgyhogy mérsékelt elvárásokkal veselkedtem neki a megtekintésnek, és a film közepénél meg kellett jegyeznem, hogy ez csöppet sem rossz – vajon hol fog félresiklani?

Természetesen a legvégén, ami újfent bizonyítja, hogy milyen fontos egy film lezárása, ami rossz kivitelezés esetén kinullázza mindazt a jót, amit előtte láthattunk. Itt is ez történt.

Puliwoodos kollégám a Barbarian párhuzamot dobta be, ami helytálló megállapítás. Annak az volt a különlegessége, hogy egy kifejezetten para első harmadot követően narratív bravúrokkal rukkolt elő, hogy a vége ott is sete-suta legyen. Viszont nem olyan mértékben, ami minden jót kitörölt volna előtte.

A Cobwebhez én hoznék egy másik párhuzamot: az Antlerst ami néhány éve szintén legalább ennyire volt várós sok horrorfilm rajongó számára, hogy aztán ne tudjon felnőni az elvárásokhoz. Persze nem beszélhetünk trashről a Cobweb esetében, de ezt egy átgondoltabb fináléval bizony az év végi toplistában is szívesen láthattuk volna. Ehelyett egy olyan középszert kaptunk, amit évek múltán elkerülhetetlenül eleresztünk a felejtés mezején.

Horror Box Office értékelés: 59%
IMDB értékelés: 6.0