Újabb film, aminek nem sok köze van 2022-höz, úgyhogy ha már elkezdtem a Talk to Me kapcsán, akkor itt is folytatom az önkényes, valósághoz közelebb álló évszámváltoztatást.

A történet: színesbőrű baráti társaság egy távol eső házikóban akarja tölteni a hétvégét, ám a programba bezavar egy gyilkos.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Cabin, azaz a civilizációtól távol eső házikó, mint helyszín, titokzatos gyilkos, aki személyes indíttatásból gyilkol, no meg egy csupa színesbőrű stáb, hogy alaposan meg legyen kutyulva a jól ismert formula. Ahogy a plakát is hirdeti: “We can’t all die first!”, ami a 2010 előtti időszakra reflektál, amikor biztosra vehető volt a horrorfilmekben, hogy a színesbőrű karakterek halnak meg elsőként – ld. a klasszikus Sikoly 2-t.

Persze láttunk már ígéretes alapokat, csak hogy a kivitelezés után a kardjába dőljön a film. Ám Tim Story alkotása ügyesen lavírozik a 2010 előtt még megengedett és elfogadott humor, no meg a 2020-as évek PC humora között. Óvatos, de ha kell át meri lépni azokat a határokat, melyeket szükséges, hogy a sztereotípiákra épülő viccek működőképesek legyenek.

A ’70-es években ez a film a blaxploitation mozgalomba illett volna bele, amikor is sorban születtek azon alkotások, melyeket 100%-ban feketék gyártottak le, és elsősorban fekete nézőközönségnek készültek. Ám azokkal szemben a The Blackening még akkor is szórakoztató, ha éppenséggel csak a filmekből felépült fekete sztereotípiákat ismeri az ember – és ahogy ez a film is rávilágít, ezek az előítéleteket sohasem véletlenül, hasraütés-szerűen alakulnak ki.

A The Blackening ha nem is tökéletes, de szórakoztató horror vígjáték lett, mely ügyesen építkezik mind a horror, mind a társadalmi kritikai elemekre. Mindenképp az év kellemes meglepetései között tartom majd számon.

Horror Box Office értékelés: 65%
IMDB értékelés: 6.0