A film, ami annyi jó ötlettel és kiszólással rendelkezik, nálam mégsem állt össze koherens egésszé, amit bevallom, irtózatosan sajnálok.

A történet: négy nunavuti, horror fanatikus fiatal lány rájön, hogy falujukat célba vették az ősök által is hitt alakváltó idegenek.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Soroljam? Van utalás a The Thingre (most már tényleg esedékes arról is írnom…), koncepciójában a 2010-es évek elejének egyik legmenőbb filmjét, az Attack the Blockot is megidézi, de a szintén tavalyi Preyből is merít. Én, mint nagy Kanada fan, imádtam a Winnipeggel kapcsolatos kiszólást, beszólást: főhőseink egy olyan kis faluban élnek a kanadai Nunavutban, amihez képest még Winnipeg is vonzó számukra – egy olyan város, ahol hírhedten nem történik semmi, és az unalomtól menekülve költöznek el onnan az emberek.

Még azt sem tudom mondani, hogy ne lenne félelmetes egy-két jelenet – nem megszokott módon kapunk az arcunkba jumpscare-eket, amik üdítőleg hatnak. A léc nálam a 11-13 éves főszereplőkkel kezdett el rezegni. Nincs különösebb baj velük, ám a jelenlétük mégis egy amolyan “családbarát” horrornak ágyaz meg, ami rendesen kikezdte nálam a film komolyabb hangulatának élét.

Azonban a legnagyobb tanulság annak szemléltetése, hogy a horrorok 95%-a miért játszódik mindig sötétben – legalábbis akkor, amikor menne az ijesztegetés. Értem én, hogy próbáltak minél realisztikusabbak lenni, és így az északi területekre jellemző véget nem érő nappalokat bemutatni, de ez a megoldás kontraproduktívra sikeredett.

Ez már csak azért is sajnálatos, mert üzenetében is erős a Slash/Back – a szülők és a patriarchális társadalmi berendezkedésekkel szembeni fricskát ne veszítsük szem előtt. Ám fiatal tiniket megtenni főszereplőknek egy csak nappal játszódó horrortörténetben rizikós vállalkozás volt, ami nálam félre is ment. Pedig tényleg megvan benne minden, ami miatt szeretem a horrort, szóval nagyon sajnálom, hogy ennek potenciálját nem sikerült kimaxolnia.

Horror Box Office értékelés: 59%
IMDB értékelés: 5.8