A párizsi katakombák… magam sem értem, hogy miért jött ki ilyen kevés horrorfilm erről a helyszínről, hiszen minden adja magát. Ehhez képest az As Above So Below című alkotáson kívül nem ismertem más művet, ami elkalauzolt volna minket ide – idáig.

A történet: a 90-es évek elején három régi barát alámerül a párizsi katakombák végeláthatatlan útvesztőjében.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Még a blogom indulásakor a Horror in the High Desertről írt bejegyzésemben hivatkoztam olyan filmekre, amelyek 10-20 perc intenzív élménnyel képesek megállni a helyüket a középszerű vagy jobb horrorfilmek táborában. Köszöntöm a Deep Feart is ebben a csoportban!

A 80 perces belga-francia koprodukcióban készült alkotás első órája ugyanis csalódáskeltő – igen, van hangulata a bolyongásnak, és nem szabad alábecsülni a klausztrofóbikus, illetve a rasszizmusból fakadó félelemmel átitatott jelenetek erejét. Viszont a körítéssel együtt egyiknek sem lett olyan éle, ami a fotelbe szegezné a veterán horrornézőt.

Ellenben az utolsó 20 percre egy olyan fokozatba kapcsol a Deep Fear, ami már méltóvá teszi őt a megtekintésre. Kérdés, hogy az első órát kibírjuk-e addig? Nagy kockázatot vállalt Grégory Beghin rendező ezzel az ütemezéssel, hiszen a türelmetlenebb kollégák minden bizonnyal a 30-40. perc környékén kapcsolják ki a filmet.

Ám akik mégis kitartanak, azok kárpótolva érezhetik magukat, hiszen az a bizonyos utolsó 20 perc azt hozza, amit elvárna egy ilyen koncepciótól az ember. Még azon sem tudunk fennakadni, hogy rengeteg logikai baki és kérdőjel jellemzi ezt a finálét, a kivitelezés mégis mesteri lett. Remélhetőleg azért Beghin a következő filmjeiben megtanulja egyenletesen adagolni a feszültséget és a parát, hogy a türelmetlenebb nézőknek is eleget tudjon tenni. Ezzel amúgy a türelmesebb nézőtársak is csak nyernének.

Horror Box Office értékelés: 55%
IMDB értékelés: 5.0