A Marerittet és a Feed apró csorbát ejtett nálam a skandináv horrorfilmek nimbuszán, de szerencsére gyorsan szembekerült velem a Syk Pike, ami orvosolta a közelmúlt sérelmeit.

A történet: egy nárcisztikus lány extrém megoldásokhoz folyamodik, hogy reflektorfénybe kerüljön az oslói művészeti elit körében.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Ez már bizony olyan mederben folyt végig, amit megszoktam skandináv barátainktól: egy ismerős alaphelyzetet forgatnak ki olyan mértékben, hogy az már kényelmetlenné és kellemetlenné teszi a látottakat. Valószínűleg nincs olyan, akit ne hozott volna össze a sors legalább egy röpke pillanat erejére nárcisztikus emberrel. Mi történik viszont akkor, ha történetesen két nárcisztikus ember áll össze egy párnak?! Ki fog a reflektorfényben fürödni, és hogyan viseli ezt a másik, aki pillanatnyilag vagy permanensen háttérbe kerül?

A Syk Pike szembeállítható Rob Savage Dashcamjével, ugyanis előbbi szereplői semmivel sem szimpatikusabbak, mint a Dashcam übersofőr influenszere, mégis több élet és érdekesség van bennük, mint az utóbbiban. Persze ettől még ne legyenek hiú ábrándjaink: az a diszfunkcionalitás, amit a néző képébe tol Kristoffer Borgli ebben a filmben, nem egyszer szoríttatja ökölbe a kezünket tehetetlenségünkben és mérgünkben.

Igazából nem tudtam eldönteni, hogy a srác vagy a barátnője a rosszabb kettejük közül, hiszen mindkettőjük lépten-nyomon próbálja görcsösen visszanyerni pozícióját a figyelem középpontjában. A srác azonban megmarad a pipogyák szintjén, míg Kristine Kujath Thorp Signéje olyan extrémitásoktól sem riad vissza, hogy tartós kárt tegyen saját magában.

Ez a pokolba merülés, amin Signe végigmegy, egy kegyetlen látlelete jelen társadalmunk tökéletességre törekvésének. Míg ezzel a problematikával sokáig csak a művészvilág küszködött, az Instagram és TikTok, no meg az influenszerek térnyerésével már a hétköznapi családokban is felüti a fejét: elég tökéletesen nézek ki az éterben, hogy észrevegyenek?! A Syk Pike nem áll meg az alapproblematikánál, hanem azt kiforgatva csak újra rávilágítja a nézőt, hogy eme jelenség csillapítása nem az kellene legyen, hogy elkezdjük kihangsúlyozni a “nem tökéletes” adottságainkat, hiszen ezzel csak a skála túlsó végére kerülünk, ami ugyanolyan káros lesz.

Signe a film végére szembesül egyéni döntéseinek következményeivel, azok súlyával, hogy ő is ráébredjen, hogy eme tortúra közben teljesen megfeledkezett a legfontosabbról: önmaga megbecsüléséről és szeretetéről. A figyelem érdekében hajlandó volt ezekről lemondani, hogy aztán pont a kívánt hatás ellentétét érje el vele szerettei körében.

A Syk Pike az Influencer mellett az a film lenne, amit kötelezővé tennék minden influenszernek, de különösképpen azoknak a fiataloknak, akik jelenleg ebben a szakmában képzelik el a jövőjüket. Senki sem tartja őket vissza ebben, de érdemes tisztában lenni az árnyoldallal, és az áldozatokkal, amiket könnyen megkövetelhet ez a munka, amennyiben a fókusz rossz értékekre helyeződik át. Mindkét alkotás félelmetesen mutatja be, hogy a helytelen ösvényen haladva a racionalitás háttérbe szorulása legalább olyan természetes módon következik be, mint ahogyan a folyamatos posztolás is a mindennapok részévé válik.

Horror Box Office értékelés: 82%
IMDB értékelés: 7.2