Igazi retro hangulatba jöttem az elmúlt pár hétben. A másik film recenziójára még nem állok készen, de a The Beleivers vudu mágiájáról firkantok néhány sort.

A történet: egy NY-i pszichiáternek egy szektával szemben kell megvédenie egyetlen fiát.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Érdemes időről időre 20-30 évvel korábbi filmekbe is bele lesni, hogy egyértelművé váljon a zsáner fejlődési íve. Mivel nem is olyan régen láttam a Nefarioust, amiben szintén egy pszichiáter főszereplővel volt dolgunk, így a különbség még szembeötlőbb volt.

A The Beleivers le sem tudná tagadni, hogy a ’80-as években készült: a hangulat, a beállítások, a szereplők frizurái, no meg maga a történet is “retróért” kiált. Ahogy az indokolatlanul elnyújtott smacizós jelenetek is, amin a leginkább megrökönyödtem.

Ami viszont mindenképp az előnyének mondható, azok a váratlan húzások. Naivan azt hittem, hogy az a plot armor, ami mostanában sok amerikai filmben óvja és oltalmazza a stáb tagjait, az egy hosszú évtizedes múltra visszatekintő tendencia, ám a The Beleivers nem rest mostohán bánni a szereplőivel. Külön pluszpont volt, hogy a happy endre is tudott árnyékot vetni egy fordulattal. Ez azonban nem kárpótol a túlságosan elnyújtott játékidőért, amiben bizony sok helyen pattant el az unalom hőmérőjének higanyszála.

Horror Box Office értékelés: 54%
IMDB értékelés: 6.1