Beyond the Neon (2022)

Következő recenzióm nem horror, de ennek ellenére a valóságossága miatt megállja a helyét a blogom hasábjain. A hétköznapi embernek is vannak elképzelései arról, hogy a sok csillogás és pénz ellenére mik húzódhatnak meg a látszólagos gazdag és elit társadalmi rétegek hátterében – a Beyond the Neon pedig ebbe nyújt betekintést.

A történet: egy YouTuber és stábja a Las Vegas-i escort hálózat rejtélyeit igyekszik felgöngyölíteni.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Ez is egy nehezebb film, de teljesen más miatt, mint a Swallowed volt. A Beyond the Neon abszolút de életszerű: egy létező és virágzó jelenséget jár körbe, az escortok/prostituáltak világát. Tökéletesen passzol ehhez a tematikához a mockumentary-féle kivitelezés, azaz egy valódi dokumentumfilmként, vagy legalábbis YouTube nyomozásként adják el a filmet. Mondhatnám, hogy szerencsére ez még mindig csak fikció, de tudja mindenki, hogy a Beyond the Neon által bemutatott kapcsolatok és jelenségek egyáltalán nem a fantázia szüleményei.

Még úgy is súlyos teher nehezedik az ember vállára nézés közben, ha éppenséggel még nincsenek gyerekei. Ha lennének, akkor talán még jobban fájna az a gyomros, amit bevisz ez a film. Számtalan család szakad szét a jobb lét reményében, elvállalva így olyan dolgokat is, melyekből sajnos nem olyan könnyű kilépni. Legalábbis úgy, hogy közben életben is maradjon az ember.

A Beyond the Neont lehetne kritizálni amatőrizmusa miatt, de szerintem az is csak hozzásegít a valóságszerű buborék létrehozásában. YouTuber szereplőkről van szó, akik első komolyabb nyomozásukat végzik egy súlyos jelenség kapcsán, próbálva összekötni rég elszakadt családtagokat egymással. Nincs előre megírt szkript, csak sodródnak az árral, és bár sok mindenre gondolnak előre, mégis számtalan új ösvény nyílik előttük, melyek veszélyeket tartogatnak számukra. Ahogy egy valódi oknyomozó újságírás is zajlana.

Továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy ezek a valóságos alkotások képesek a legmélyebb nyomot hagyni az emberben. Nem véletlen, hogy a tavalyi toplistámon a Speak No Evil, illetve a Soft & Quiet végeztek: ezek mindenféle máz nélkül mutatták be a jelenkorunk társadalmi beállítottságainak mételyeit. Persze nem árt ezeket óvatosan fogyasztani, mert gyorsan arra a konklúzióra juthat az ember, hogy az élet pocsék és rettenetes, és csak rossz dolgokból áll. Ez éppúgy nem igaz, ahogy az sem, hogy csak jó dolgok történnének a világban. Szerencsére az extrém végleteket 2023-ban már át tudjuk élni az ilyen filmalkotásokon keresztül, ami jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy még jobban értékeljük azt, ami van. Még akár az aktuális problémánk is reálisabb kontextusba kerülhet.

Horror Box Office értékelés: 73%
IMDB értékelés: 7.1

Hozzászólás