A 2017-es év volt a nagy fordulópont az életemben, amikor filmek helyett az önfejlesztésre fókuszáltam inkább. Ezzel tudom magyarázni azt, hogy mennyi remek alkotásról maradtam le abból az esztendőből (Super Dark Times, Aterrados, Pyewacket, és még ki tudja, mivel fog folytatódni a sor)

A történet: egy fiatal norvég tini megismeri az első szerelmet, amivel felébred benne egy régóta lappangó különleges erő.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Tininek lenni szívás – legalábbis ha az ember csak filmeken keresztül próbálja meghatározni ezt az időszakot, akkor ez egy pontos kijelentés lenne. Szerencsére a saját élményeim ezeket megcáfolták, de elismerem és látom, hogy sokak számára tényleg pokoli szenvedés az egyetemet megelőző néhány év. Sőt, ez a vesszőfutás még az egyetemi tanulmányok során is folytatódhat.

Mit szóljon akkor egy vallásosan nevelt norvég tini, aki ráeszmél arra, hogy a tradicionális párválasztás helyett számára az azonos nemű egyének jönnek be? Ha mindez nem lenne elég trauma, lassanként arra is felfigyel, hogy valami egyéb sem stimmel vele. Először letudja a tinik által oly sokat megélt gőggel, de valahogy Thelma (Eili Harboe) tényleg jobb, mint mások.

A másságról és annak elfogadásáról már sok film és történet készült. A tömegkultúrában az X-Men a legékesebb példája ennek a tematikának, de az elmúlt 15 évben kaptunk jó pár filmet, melyek a gyermeki és tiniévek problémáját egészen kifinomult, a korábbiakkal teljesen ellentétes módon prezentálták – úgymint a Chronicle vagy éppenséggel a De Uskyldige. A Thelma ugyanazt a skandináv vonalat követi, mint az utóbbi példám, csak 4 évvel meg is előzte Eskil Vogt filmjét, igaz a rendező a Thelma esetében íróként vette ki részét a produkcióból. Ez meg is látszik.

Tininek lenni szívás, főleg ha a szülők rád pakolnak egy csomó kötelező dolgot, amit örökigazságként kell magadba szívni. Thelmával is ez történik: nem gondolhatja magát jobbnak mint mások, hithű – vagy inkább hitbuzgó – keresztényként pedig a vallási konvencionális értékeknek megfelelően kellene az életét megalapoznia. Thelma viszont minden elvárással szembemegy, nem is tudatosan, hanem ösztönösen. Ez pedig egy olyan lelki terrort és káoszt eredményez nála, amihez képest a film horrorisztikusba hajló jeleneteinek réme eltörpül.

Mitagadás, a skandinávok értik mi fán terem az emberi fejlődés, a belső viaskodás, és ezt frappánsan, elegánsan, és teljesen közérthetően továbbítják a nézők felé. Mostanában sokszor panaszkodtam az elnyújtott játékidőre, ám a Thelma két órája pikkpakk elröppent. Legelemibb szinten pedig ez egy jó film mércéje.

Horror Box Office értékelés: 80%
IMDB értékelés: 7.0