Vannak művészi filmek, melyek az üzenet mellett képesek szórakoztatva lekötni a néző figyelmét. És vannak azok a művészi próbálkozások, melyekre a meg nem értett zseni jelzőt lehetne aggatni. Ez utóbbiak azonban sokszor a dögunalom mocsarába taszítják a nézőt, mint azt teszi az Enys Men is.

A történet: 1973-ban egy lakatlan szigeten tölti mindennapjait egy nő, akit a múlt szörnyű emlékei terrorizálják.

Horror Box Office Verdikt: Messziről kerülendő
Éljeneztem én már a blog hasábjain művészfilmeket – ott volt a You Won’t Be Alone, ami máig az egyik leggyönyörűbb horrorfilm, amit láttam, illetve a The Menu című filmet is inkább a művészi horror versenypályájára helyezném. Szóval egyáltalán nem lehetetlen dolog kicsit elvontabbnak lenni, de közben a néző figyelmét és a filmre szánt idejét tiszteletben tartani.

Az Enys Men rendezője, Mark Jenkin magasról tesz mindenre. Van valami oka, ami miatt elkészült ez a film, de annyira keszekuszán kivitelezi az üzenet átvitelét, hogy semmit sem tudunk meg eme szándék hátteréről. Pokolian egyhangú napok követik egymást, semmiből jött lázálmok gyötrik a főhősnőt, de igazából nem tudjuk eldönteni, hogy most a karakter, a sziget, az illúziók vagy valami más játszaná-e a központi szerepet az Enys Menben. A cím is félrevezető – gondolom direkt. Ugyanis a Men nem angol férfiakat, hanem egy dialektus szikláit jelenti.

Jenkin filmjéről még azt sem mondható el, hogy olyan rossz lenne, hogy már amiatt lesz emlékezetes, mint például a hírhedt The Stay, a Murder Death Koreatown vagy a tavalyi évből a Project Legion. Egy játékidejében rövid, de cselekményében végtelenül elnyújtott, unalmas produktum lett, ami inkább a művészi én feljebbvalóságát hirdeti, semmint valami univerzális üzenetet. A legcsúnyább az egészben, hogy szimpla horrorként van kategorizálva az imdb-n. Ha azt vesszük, hogy ezzel lehetne kínozni az embert a pokolban, akkor valóban horror, de amúgy egy művészi félresiklás. Legalábbis nálam az lett.

Horror Box Office értékelés: 9%
IMDB értékelés: 5.9