Nicolas Cage másodvirágzását éli Hollywoodban, de ennek ellenére sem feledkezik meg az olyan B-filmes vonalakról, melyeknek a kultstátuszát is köszönheti.
A történet: Drakula familiárisa, Renfield, sok évnyi szolgalét után a saját útjára szeretne lépni, ám ezt a mestere nem nézi jó szemmel.
Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
A Puliwoodos kollégám egyszerűen a vámpíros Cocaine Bearként hivatkozott a Renfieldre, ami voltaképpen egészen találó analógia. Egyik film sem veszi komolyan magát, de míg a Cocaine Bearben kaptunk egy CGI medvét, itt egy teljesen elborult Nicolas Cage-et kapunk, ami el is dönti azt a vitát, hogy melyik film lopta be magát jobban a szívembe.
Cage ellopja a show-t – egyértelműen imádta ezt a szerepet, ami megengedte számára azt a “túltolást”, ami oly gyakran jellemzi őt más művekben. És ezt üdítő nézni, legalább annyira, mint ahogy a tavalyi filmjét, melyben saját magát alakította.
Cage és a gore faktor elviszi a hátán a filmet, viszont érdemes felhívni a figyelmet a negatívumokra. Ahhoz képest, hogy Renfield a címszereplő, nem igazán sikerült meggyőzni engem, hogy ő lett volna ennek a filmnek a főszereplője. Ilyen az, amikor nem lehet igazán háttérbe szorítani egy ösztönös zsenit. Nicholas Houlttal nincs problémám, de sem ő, sem a film többi karaktere nem tudott felnőni Cage szintjére. Úgyhogy aki egy hiteles cselekményre vágyik, annak mindenképp csalódás lesz ez. Ellenben az őrült akciószekvenciánk, illetve a vérfürdők szerelmesei megtalálják ebben is a számításaikat.
Horror Box Office értékelés: 72%
IMDB értékelés: 6.4
[…] ahol nagyon mesterkélt és erőltetett volt a humor. Bizonyos szempontból Nicolas Cage a Renfieldben sokkal Nielsenesebb volt, mint Nielsen ebben az 1995-ös filmben. És ezt eléggé sajnáltam, […]
KedvelésKedvelés