A film, ami akár jó is lehetett volna, ám az érthetetlen kamerarángatásokkal sikerült lábon lőni ezt a remek koncepciót.

A történet: egy fiatal pár belebotlik egy rablóba és annak szerelmébe, ám a túszdráma gyors fordulatot vesz, miután valami borzasztó csap le rájuk a közeli erdőből.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Toby Wilkins a kedvenc klasszikusomat idézi meg a Splinterrel: a The Thinget. Ez már eleve jó kiindulópont, de egyben ugye plusz elvárások is érkeznek a párhuzam felismerése után. A Splinternek sikerül még elnavigálnia ezen a nehezített pályán, főleg amikor egy másik kedvenc, a From Dusk Till Dawn is megidéződik a rossz és jófiúk szövetségével a valami gonoszabb ellenében.

Wilkinsék még arra is ügyeltek a CGI korszak hajnalán, hogy praktikus effektekkel érjék el a kívánt hatást, ami további jó pontot ért. Ezeket az ígéretes megoldásokat azonban teljesen lenullázza az érthetetlen kamerakezelés. Mintha egy found footage filmbe csöppennénk, de mindig csak akkor, amikor éppenséggel betoppan a képkockába a rettegett szörny. Egy fél másodperces snitt itt, egy fél másodperces snitt ott, ez megy tíz másodpercen keresztül, amíg az ultra gyors szörny a képernyőn lenne, hogy persze semmit se lássunk belőle.

A vicc az egészben, hogy a praktikus effekteknek hála még nem is néz ki borzasztóan a Splinter antagonistája, sőt. Ezért is nehéz értelmezni ezt az operatőri munkát, mely minden pozitívumot aláás a filmben. Azért nem válik borzasztóvá a Splinter, de a potenciáljához képest ez a középmezőnyös verdikt bizony csalódásba illő.

Horror Box Office értékelés: 53%
IMDB értékelés: 6.1