Kb. a blog indításakor akartam már írni erről a filmről, hiszen akkoriban volt friss élmény, valamint Judah Lewis köré is fel akartam volna húzni egy kritikai csomagot. Ebből nem lett végül semmi, mostanáig – ám a Summer of 84 így pompás folytatása lehet annak a vonalnak, amit a Super Dark Times is képviselt.

A történet: 1984 nyarán egy nyári szünetben unatkozó tini egy helyi sorozatgyilkos nyomára bukkan.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Újabb coming-of-age sztori, ami egyben megidéz olyan klasszikus voyeur filmeket, mint Hitchcock Rear Window-ja vagy a Disturbia. Az alapsztorit is láttuk már sokszor: túl sok idővel rendelkező tinik kezdik el kukkolni a szomszédságot az 1980-as években (ez mai közegben szinte már elképzelhetetlen, hiszen mindenki inkább a kütyüjét nyomkodja), hogy aztán véletlenül egy potenciális sorozatgyilkos nyomára bukkanjanak. Megkezdődik hát az utánajárás a szomszédok házában és kertjében, hogy egyértelműen ne dőljön el sokáig, hogy most csak a fiatalok fantáziája szárnyalta-e túl mindenki képzeletét, vagy talán mégis igazuk van.

A Summer of 84 egészen a fináléig egy jól bejáratott sémát követ, de az utolsó 20 percben felrúgja a konvencionális megoldásokat, és olyan gyomrost ad a nézőnek, ami után napokig megszeppenve kóvályog. Más megközelítésben, de ugyanolyan felkavaró, életkedvet leromboló zárást kapunk, mint amivel a Super Dark Times is letaglózott minket. Ez a fajta cliffhanger azonban bizonyos szempontból még kegyetlenebb, hiszen az egész jövőt beárnyékoló bizonytalansági, fenyegető tényezőt képvisel.

A Summer of 84 a sokkoló fináléval emelkedik ki a középmezőnyből, de ez utóbbi garantáltan emlékezetes marad. Mivel azonban egészen addig egy generikus cselekmény ösvényét tapossa, nem érdemli ki nálam az előkelőbb pontozást, mint az előző blogposztom tárgya.

Horror Box Office értékelés: 70%
IMDB értékelés: 6.7