A Smile kapcsán a közelmúltban felmerült a pszichiátriai kezelésen átesett karakterek dilemmája, ám az amerikai filmmel ellentétben a svéd Knackningar egy realisztikus történettel igyekszik földbe gyökereztetni a néző lábát.

A történet: egy idegösszeomlást követően egy gyászoló nő visszatér a normál életbe, ám az új lakásában rejtélyes kopogó hangokra lesz figyelmes.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
A Knackningar nem az a könnyed film, amit unaloműzés gyanánt bármikor berakhatnánk. Komoly problémával foglalkozik, melyet ennek megfelelően komoly körítéssel is tálal. Ez egy lassú folyású, a lélek rezdüléseire fókuszáló, a horrort épp csak a háttérben fel-felsejtető filmet eredményez, ami már csak a tempója miatt is sokak torkán akadhat.

A hasonszőrű próbálkozások könnyedén fulladhatnak paródiába, ám a Smile-lal egyetemben ezúttal is egy remek színészi alakítást kapunk a főszereplő Cecilia Milocco alakítása révén. A gyász feldolgozásának folyamata egy univerzális emberi megtapasztalás, amit senki sem tud megúszni, mindegy, hogy honnan származik vagy milyen beállítottságú. Ezt pedig egyesek egészen drámai módon élik meg, mint Milocco karaktere is tette, aki önhibáján kívül veszti el szerelmét, de mégsem képes megbocsátani saját magának.

Ez a bűntudat tereli őt arra az útra, hogy kinyomozza a lakása furcsa zajainak forrását. Egyértelműen a drámai vonalon van a hangsúly a Knackningarban, ami teljesen megkülönbözteti őt a hasonló koncepción alapuló Watchertől, csak hogy a közelmúltból hozzak példát. Egy teljesen valóságszagú gyászfeldolgozás ez, ám pont annak életszerűségéből fakadóan látok arra esélyt, hogy nem mindenki fogja kivárni ennek a folyamatnak a végét. Arról nem is beszélve, hogy a horror kategóriába való besorolást erős túlzásnak érzem: ez egy echte thriller-dráma, úgyhogy érdemes ennek megfelelően nekikezdeni.

Horror Box Office értékelés: 52%
IMDB értékelés: 5.7