Ha már végre sikerült megemlékezni Joko Anwar eredetijéről, nyugodt szívvel tudok írni a folytatásról, mely csak egy hajszálnyival maradt el a 2017-es előzmény élményétől.

A történet: a traumatizált indonéz család egy tömbházba költözik, ám az épület sötét múltja pont metszetet képez a család örökségének árnyékával.

Horror Box Office Verdikt: Csak rettegés, más semmi
Még egyszer: a Puliwoodon egy cikkben írtam mind a két filmről spoilermentesen. De ahogy az előző felvonást sem hagytam ennyiben, úgy ezt sem fogom, hiszen Joko Anwar legalább ennyit megérdemel. Őszintén bevallom, hogy kicsit fáztam a folytatástól, hiszen általában itt szoktak kisiklani a franchise-ok. Ám az mindenképp biztató volt, hogy nem rögtön, hanem az eredeti megjelenéséhez képest 5 évvel később készült el a Communion.

Anwar tapasztalt róka módjára ismerte fel a folytatások korlátait. A nyugati “húzzunk le újabb bőrt ugyanarról” attitűd helyett csak a legelemibb dolgokat emelte át a második részbe (a túlélőket), a helyszín és a hangulat azonban ráncfelvarráson esett át. Illetve a központi rejtély sem maradt annyiban, tovább bővítette a család történetét, beigazolva azt az első rész fináléja által keltett sejtést, miszerint ez egy nagyobb konspiráció részlete, amin a pórul járt indonézek átestek.

Anwar tehát tényleg csak azokra a kötelező visszatérő elemekre alapozott, amik nélkül nehezen tudna működni egy folytatás. Számomra végtelenül szimpatikus, hogy minden más téren igyekezett valami újat mutatni – és a legváratlanabb pillanatokban idézett meg bizonyos snitteket az előző részből, de végig szem előtt tartotta az egyensúlyt ebben is. A Satan’s Slaves a külvárosi izoláció témáját is feszegette, a folytatás már a közösségben rejlő biztonság fals illúzióját járja körbe. Van egy tippem, hogy a COVID miatt kiüresedett utcák, irodaházak és terek inspirációul szolgáltak Anwar számára – emlékszünk még arra, hogy milyen félelmetes hangulatot árasztottak magukból a kiüresedett terek?!

Mint a felvezetőben is írtam, egy hajszálnyival, de elmaradt az elődtől, legalábbis az én olvasatomban. Persze még így is kimagaslik az átlagmezőnyből a Communion. Sajnos a finálé még összecsapottabb lett, mint az első részben, pedig már ott sem vitték túlzásba az események magyarázatát. Ezzel önmagában nincs gond, de azért volt egy pár már bohózatba illő mozzanat a katarzisnak szánt leszámolásnál. Ezzel együtt sincs szégyenkeznivalója Anwarnak, bár tény, hogy a központi rejtély válaszaiból többet is kaphattunk volna. Na de majd a harmadik részben – hiszen egyértelművé tették a záró képkockák, hogy itt bizony még nem ért véget Anwar története. Az első két felvonás alapján pedig izgatottan várom, hogy hogyan válik teljessé ez a potenciális trilógia.

Horror Box Office értékelés: 77%
IMDB értékelés: 6.9