Hangulatos plakát, érdekes szinopszis. Remek felütés, gondoltam, de aztán a végeredmény persze cserben hagyott.

A történet: egy sorozatgyilkos egy elszigetelt házikóba invitálja legújabb barátnőjét és potenciális áldozatát, ám az este nem úgy alakul, ahogy azt a ragadozó és a préda gondolta volna.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Vannak olyan rendezők, akiknek baromira jól áll, ha becsempésznek egy kis művészi vonalat a horrorfilmjeikbe. Eme táborba tartozik Panos Cosmatos, a Mandy rendezője, vagy Joe Begos, aki a Bliss című alkotásával vett le engem a lábamról. Travis Stevens direktor is a nyomdokaikba akart volna lépni az A Wounded Fawnnal, ám elkövette ugyanazt a hibát, amit Rob Savage is a Dashcammel: egy rendkívül antipatikus antihőst helyezett a fókuszba, akiért egyszerűen nem tudtam izgulni.

Ezen pedig az sem segített, hogy tényleg ügyesen próbálkozott a valóság és a hallucináció közötti határ elmosásával. Képi világában mindenképp az elmúlt év egyedibb művei között találja magát, ám számomra nem állt össze teljes egésszé, sőt, egy ponton már kifejezetten zavart, ahogy próbált volna rám erőszakolni némi szimpátiát a főszereplő irányában. Aki amúgy sorozatgyilkos létére még csak nem is volt érdekes.

Horror Box Office értékelés: 34%
IMDB értékelés: 5.6