A Shudder idén igazán elkényeztette a horror rajongókat, hiszen a szokásos dömping (vagy talán még mennyiségben is sikerült szintet lépniük?!) mellett sokkal több lett emlékezetes alkotás, mint azt korábban megszokhattuk. A holland Moloch is ezt a pozitív sémát követte.

A történet: régészek kezdenek ásatásokba egy álmos kis holland falu környékén, mely megbolygatja az egyik helyi család nyugalmát.

Horror Box Office Verdikt: Csak rettegés, más semmi
Kicsit szégyellem magam, mert a blogom másfél éve alatt nem sikerült sort keríteni a 2017-es indonéz horrorra, a Satan’s Slavesre, így most nem tudok egy korábbi kritikámra linkelgetni. Mindenesetre a Moloch a legjobb dolgokat idézi meg abból a filmből, de közben pedig európai tud maradni, úgyhogy ez is csak azt a feltevésemet bizonyítja, hogy mostanság inkább az USA-n kívül kell keresgélni, ha minőségi horrorfilmet akarunk megnézni.

A Moloch a hagyományok és a technológiai fejlődés közötti szakadék, a családi titkok és a szülői “hagyaték” problémakörök köré húzott fel egy sztorit, egy érdekes rejtéllyel, no meg a kötelező ijesztgetéssel. Szerencsére nem jump scare-ek sora próbálja meg ránk hozni a frászt, hanem ügyesen felépített jelenetek adják az alapját a feszült hangulatnak, a képkockák pedig idővel szépen csúcsosodnak ki egy-egy olyan jelenetsorba, melyek alatt talán még a takarót is az arcunk elé húzzuk.

Nekem különösképpen azért tetszett, mert egy klasszikus ijesztegetős horrort kaptunk Európából, melyben nem kapott nagyobb hangsúlyt a művészieskedés, a szimbolizmus vagy a társadalomkritika. Természetesen ezekkel sincs gond, viszont az öreg kontinens általában pont az ilyen hozzáállású filmekben az erős, míg a szimpla sztorijú alkotások, mint amilyen a The Deep House vagy A Classic Horror Story is volt, ígéretes kezdet után laposodott el. A Moloch azonban izgalmasan indul, hogy aztán a kezdeti lendület egészen a végéig kitartson, hogy egy horrorhoz méltó befejezéssel záruljon le a másfélórás játékidő.

Horror Box Office értékelés: 69%
IMDB értékelés: 6.1