Hypochondriac (2022)

A gyermekkori családi abúzusok és elnyomások a felnőttkorra is hatással vannak, ám azt a Hypochondriacnál kifinomultabb alkotások sokkal ügyesebben mutatták be, hogy az ezzel való megbirkózás mennyire nehéz és összetett probléma.

A történet: egy fiatal férfi élete fenekestül felfordul, miután ismét elkezdik őt kísérteni a gyerekkori traumák árnyai.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Szerencsére nekem még sosem voltak olyan hallucinációim, melyekhez rossz emlékek fűződnének, de ettől még el tudom hinni, hogy nagyon kellemetlen, sőt félelmetes is lehet egy ilyennek az átélése. Mégis, a Hypochondriac főszereplője, aki egyszerre küzd látomásokkal és némi skizofréniával, nem tudott empátiát ébreszteni bennem. És nem, nem homofób vagyok, egyszerűen gyenge karakter köré akartak egy drámába hajló horrort felépíteni.

A Hypochondriac legjobban működő eleme pedig nem is ehhez a filmhez köthető, hanem a Creep című found footage-hez, ahol egy hasonlóan eltúlzott farkasmaszkhoz van szerencséje a nézőnek. Így azok a jelenetek, ahol felbukkan ez a maskara, igazából azért lettek hatásosak számomra, mert megidézték a Creepet.

Sajnos ehhez a fontos témához nem is körültekintően álltak hozzá az alkotók, így semmi érdemlegest nem tudnak hozzáadni, ami így egy sokat látott cselekményt eredményez, nulla meglepetéssel. Mint említettem fentebb, a főszereplő sem volt meggyőző számomra, pedig Zach Villa próbálkozik, de lehet egy tapasztaltabb színésszel jobban működött volna ez. Ez így végül csak arra volt jó, hogy plusz egy filmmel gyarapodjon a felejtés kútjában gyülekező tábor.

Horror Box Office értékelés: 34%
IMDB értékelés: 4.9

Hozzászólás