Amikor tavaly megnéztem a Black Fridayt, akkor valami olyasmi élményre számítottam volna, mint amit hónapokkal később a Bubba Ho-Tep nyújtott számomra – ebből is látszik, hogy Bruce Campbell az Evil Dead szérián kívül is tud zseni lenni.

A történet: egy idősek otthonában rekedt Elvis Presley, illetve a fekete JFK összeállnak, hogy egy otthonukra leselkedő ősi múmiával szembeszegüljenek.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
2002-re Bruce Campbell már vitathatatlanul egy jelenségnek számított a horror zsáneren belül, és Sam Raiminek hála a Pókember franchise-ban is felbukkant addigra. Don Coscarelli rendező is meglátta benne a fantáziát, és igazából az Evil Dead Ashe után egy újabb bizarr, de testhez álló szerepet adott neki. Campbell pedig lényegében azt hozta, amit mindig is tudott, csak ezúttal Elvis Presley hasonmásaként, vagy éppenséggel konkrétan a legendaként?

Ez utóbbi kérdés visszatérő eleme a filmnek, ami oszlopjául szolgál annak a különös humornak, ami átitatja a Bubba Ho-Tepet. A másik erénye viszont egyértelműen a két főszereplő közti kémia és dinamika – két kiöregedett figura, akik nem hajlandóak elengedni a múltat, még akkor sem, ha már számukra is egyértelmű, hogy delíriumos valóságot építettek fel maguk köré. Nem véletlen, hogy ezekre az öregekre egy még ősibb múmia veti rá magát, amivel a film azonnal az öregséggel való kibékülés és elfogadás problematikájával azonosítja be magát.

Azonban nem kell ennyire elmélyedni a Bubba Ho-Tepben, hogy élvezhető legyen. Pont az a hülyülés, aminek van tartalma, ám a felszínen egy pillanatra sem akarja meghazudtolni önmagát, és abszurdabbnál abszurdabb helyzetekkel taglózza le a nézőt, nem egyszer mosolyt csalva annak arcára. Egyben pedig sokadjára bizonyítja az örökérvényű törvényt, miszerint a kevesebb néha sokkal többet tud nyújtani, mint egy túlzsúfolt, agyon pénzelt projekt.

Horror Box Office értékelés: 68%
IMDB értékelés: 6.9