Adósa voltam ebben a blogban James Wan filmjének, amit még talán a premierkor láttam először és utoljára, mígnem idén tavasszal végre újrázni tudtam. Ezt pedig egyáltalán nem bántam meg, sőt.

A történet: Egy vidéki ház lakói felkeresik Ed és Lorraine Warren paranormális kutatókat, hogy segítsenek rajtuk.

Horror Box Office Verdikt: Csak rettegés, más semmi
James Wan ezzel a filmmel betonozta be a nevét a legjobb horrorfilmrendezők közé, nem véletlenül. A 2000-es évek igazán kimagasló horrorfilmélmény nélkül húztak el mellettünk (bár utólag azért sikerült néhány gyöngyszemre találni, mint a Behind The Mask vagy a Trick ‘r Treat) és a found footage filmek egyszeri szenzációján kívül kevés maradandó alkotás került a köztudatba.

Aztán jött a The Conjuring 2013-ban, ami után szerintem sok veterán horrorrajongó nyalhatta meg az ujjait, mert ebben benne van mindaz, amiért amúgy szívesen leülnénk egy horrorfilm elé. Patikamérlegen adagolt jump scare-ek, para hangulat, még parább aláfestő zene, és egy kiterjedt világ, melyről már első perctől fogva érződik, hogy nem, amit látunk az egyáltalán nem egy kivételes eset, hanem a film világának egy apró szelete. Persze a fiatalabb generációt még azzal is meg lehetett etetni, hogy “megtörtént eseményeket” dolgoz fel a történet, de ez már 2013-ban is egy kétélű fegyvernek számított a found footage filmek dömpingje után.

Mindenesetre a The Conjuring egy klasszikus paráztató horrorra sikeredett. Nincsenek benne kifinomult témák, mint a 2010-es évek második felében érkező Ari Aster vagy Robert Eggers filmjeinek, de nincs is rá szüksége. Wannak tiszta víziója volt arról, mit is akar létrehozni: egy olyan filmet, amiben az ördögűzés már nem nevetség tárgya, hanem legalább annyira hátborzongató látvány lesz, mint Az ördögűzőben. Ezt pedig nemcsak eléri, hanem egy olyan autentikus közegben ábrázolja, ami után senki sem húzhatta a száját, amikor belebegtették a spin-offokat és a folytatásokat.

Horror Box Office értékelés: 76%
IMDB értékelés: 7.5