Újabb Netflix által felkínált lehetőség, ami viszont már jobban sült el, mint a gyalázatos The Possession.

A történet: Julien 18 év után visszatér Albániába, hogy fényt derítsen rá, miért is kellett szerelmének annak idején meghalnia.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
A The Invocation of Enver Simaku nem egy egyszerű alkotás, hiszen azok közé a mockumentaryk közé tartozik, ahol kénytelenek vagyunk utánaolvasni a a filmben elhangzottaknak, mielőtt teljesen “elhinnénk” a látottakat. Leginkább a Jeruzalemhez hasonlítanám, mármint hangulatkeltésben, hiszen számomra remekül megidézte az albán atmoszférát, ami azóta is izgatja a fantáziámat.

Ha viszont a horror aspektusát nézzük, illetve a történelmi nyomozást, akkor már nem annyira fényesen csillog ez az alkotás. Sajnos a főszereplő annyira különc és rideg, hogy nehéz vele szimpatizálni, és ez egy mockumentary/found footage hibrid filmnél meglehetősen problémás tud lenni. Azonban ami sokaknál ki fogja verni a biztosítékot, az a sokszor unalomba hajló jelenetek és dialógusok. A The Invocation of Enver Simaku szintén képes elérni azt, hogy found footage létére nincs egy valamirevaló jump scare sem benne – ami természetesen nem egy kötelező elem, de pont az ilyen lassú, komótos történetvezetést lehet kicsit feldobni vele.

A filmre azonban mégsem tudok haragudni. Ha a The 16th Episode legalább ennyire jól idézte volna meg a marokkói atmoszférát, akkor az máris egy tisztes középszer kategóriába emelte volna a végeredményt. Ahogy a Jeruzalem a történelmi város iránti érdeklődésem, úgy ez az Albánia utáni, idáig nem is ismert kíváncsiságomat keltette fel. Igaz, hogy nem feltétlenül emiatt kezdtem bele a filmbe, de mégis gazdagodtam általa, ami az abszolút rossz alkotásokra már egyáltalán nem jellemző.

Horror Box Office értékelés: 48%
IMDB értékelés: 4.3