Felgyülemlettek az idei filmek a drive-omon, úgyhogy elkezdtem őket kipipálni a listámban. Az első ilyen volt B. Harrison Smith víziója, melyben lehetett volna spiritusz és lehetőség, ám végül túl sokat akart egy filmmel markolni a rendező.

A történet: gimnazisták egy csoportja egy helyi legendát akar teremteni, a lájkok érdekében pedig bármeddig hajlandóak elmenni.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Nagyon hatásos nyitánnyal kezd a Where the Scary Things Are, hiszen egy elhagyatott halloweeni attrakciót járunk körbe, mely főhőseink bandázós helyévé növi ki magát. Azonban a helyszín alapötleténél meg is állt az átgondoltság, amit egy összecsapott káosz követ.

Nem tudtam eldönteni, hogy Smith minek szánta ezt a filmet. Szinte mindenbe és mindenkibe igyekszik beleállni: a melegekbe, a tinikbe, a horrorba, a found footage-be is, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a sokat akar a szarka, de nem bírja a farka mondás érvényesül. Mindegyik témába csak egy picit, vagy annál egy kicsivel többet kóstol bele, hogy aztán üres lózungokat kapjon a néző a megszólított tematikákban.

Azonban számomra a tiniknél csúszott el a dolog. Egyszerűen továbbra sem vagyok hajlandó elfogadni olyan gimnazista/egyetemista csapatokat, akik a józan paraszti észt teljesen mellőzik, és viselkedésük teljesen logikátlan, sőt, bicskanyitogató. Ennek az ábrázolásmódnak az egyik ékköve volt a Tudom mit tettél tavaly nyáron sorozat, és aki látta azt a sorozatot, annak mond valamit, hogy legalább annyira csapnivaló a gyerekek lelkiállapota, mint abban a szériában volt.

A Where the Scary Things Are-ban minden szereplő abnormális módon dolgozza fel a tapasztalatokat és látottakat, ami már teljesen nevetségessé és érdektelenné teszi a cselekményt. Kár, hogy egy amúgy egész “csinos” szörnyet vesztegettek el egy ilyen forgatókönyvre.

Horror Box Office értékelés: 26%
IMDB értékelés: 3.2