Mi is alapozhatná meg jobban egy found footage film történetét, mint egy rosszul végződő vadászat, játszhatott el a gondolattal Josh Stewart. Nos, az alapok valóban rendben voltak, ám a megvalósítás sajnos ezúttal is félresiklott.

A történet: egy vadász show-t működtető barát páros kimennek a nyugat-virginiai vadonba, hogy elejtsék a helyi legnagyobb őzbakot.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Josh Stewart nemcsak rendezte, hanem a főszerepet is elvállalta saját filmjében, úgyhogy messziről lerí róla, hogy egyfajta szerelemprojektről van szó. Ezeknek meg van egy olyan ismérve, hogy általában kevés pénzből kerülnek megvalósításra. A történetét tekintve az egy évvel korábban megjelent Leaving D.C. jutott eszembe, hiszen itt is a szabadságot szimbolizáló vadonban, a civilizációtól messze vesszük fel a fonalat a szereplőinkkel, és még a “veszély” is nagyon hasonló módon lesz bemutatva.

Mint mondani szoktam a found footage alkotásoknál, én már az igyekezetet is nagyra tudom értékelni, ám a The Hunted mégis egyfajta Olcsó Jánosként csapódott le bennem a nézése közben. Érdemes itt még megemlíteni a Man Vs.-t, ami igaz, hogy két évvel később jelent meg, de fel merte vállalni a saját munícióját. A The Hunted viszont lépten-nyomon azt tudatja a nézővel, hogy bocs srácok, a vadász felszerelésekre elköltöttük az egész büdzsét, úgyhogy a maradék effektre már nem maradt zsozsó.

Persze lehet csak hanghatásokra hagyatkozva is hatásos horrort készíteni, ám amikor hosszú snitteken keresztül látjuk azt, amit a The Hunted többször is eljátszik velünk, a végén inkább komikus és illúzióromboló lesz, semmint félelmetes. Arról nem is beszélve, hogy az arrogáns, antipatikus szereplőkkel eleve mélyről indul a szimpátia görbén a történet, és nincs egy pont sem a cselekményben, amikor a “főhősöknek” tudtam volna szurkolni.

Horror Box Office értékelés: 33%
IMDB értékelés: 4.7