Rövid játékidő, érdekesnek tűnő alapsztori, mégis min csúszhat el egy film? Néhány bekezdésben megírom alább.

A történet: egy évvel a felesége halála után egy férj a sógornő segítségét kéri, hogy visszahozzák az elhunytat az élők közé.

Horror Box Office Verdikt: Messziről kerülendő
Leginkább egy másik közelmúltbeli élményhez tudnám hasonlítani, a Tetheredhöz, de annak legalább volt néhány valamirevaló jelenete. Az An Unquiet Grave viszont inkább az unalom mocsarába hajtja be a nézőket, és érezzük, hogy minden egyes perccel lehoz minket az életről – pedig a két szereplő pont, hogy feltámasztani szeretné elhunyt szerettüket. Csak én érzek disszonanciát a cél és a megvalósítás között?!

Ám ha az unalmon még túl is tesszük magunkat, és megpróbálunk odafigyelni, akkor is sok sebből vérzik ez az alkotás. A színészek, hogy is mondjam, teátrálisak (nem néztem utána, de ez inkább egy színdarabnak tűnik, semmint filmes alapanyagnak), a karakterek pedig annyira kidolgozottak, mint egy túlsúlyos egyén felsőteste. Az, hogy a férj végül képes lesz véghezvinni a rituálét, és a sógornőt teljesen bepalizza, hát az egyszerűen kabaré.

Az ilyen alkotásokat tényleg nem értem, miért készülnek el. Sem történetben, sem megvalósításban, sem tematikában nem tudnak újat mondani vagy mutatni. Az An Unquiet Grave pont 65 perccel több játékidővel bír, mint amennyit az alapötlet megérdemelne – és egy 72 perces filmről beszélünk.

Horror Box Office értékelés: 20%
IMDB értékelés: 4.6