Egy újabb film, mely megmutatja, miért nem szabad cikizni a baráti társaságon belül bárkit is, mert sosem tudhatjuk, hogy az mikor kattan be. A koncepció érdekes (főleg a 2012-es megjelenési évének tükrében), ám a kivitelezés és a motiváció bemutatása hagy kivetnivalót maga után.

A történet: egy baráti társaság kiruccan egy hétvégére az erdőbe, ahol a közeli bányában nem mindennapi dologra bukkannak.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Ez a filmélmény is már jó ideje a winchesteremen és az emlékezetemben porosodik, úgyhogy csak abból tudok gazdálkodni, ami megmaradt belőle. És hát azt kell mondanom, hogy hazudnék, ha tucathorrornál előrébb rangsorolnám a Mine Gamest.

Leginkább a Halálhegy: A Gyatlov-rejtély cselekményére és fordulataira hajaz (ami egyébként egy évvel később jelent meg, úgyhogy ha koppintás, akkor lehet utóbbi másolta le ezt), ám a túlságosan sablonos, és direkt hülye karakterek miatt gyorsan kiveszik a filmből az izgalom.

Ez azért sajnálatos, mert a hétvégi vityillós alaphelyzet, megspékelve egy titokzatos bányával, egy kiváló rejtélynek és ijesztegetésnek ágyazhatott volna meg. Ehelyett egy számomra nagyon irritáló írói húzásra hagyatkoztak – hogy mi is az pontosan, arról A 81-es archívumról írt kritikámban emlékezek meg – de igazából tényleg a karaktereken bukik meg az egész, hiszen sajnos nagyon mesterkélt motivációkkal következnke be a filmben látott események.

Szerencsére nem hosszú, és mondhatni nincs üresjárat sem a cselekményben, és a tinikarakterek szokásos hülyeségein túl nincs igazán kirívó baki benne. Ám ezzel együtt nincs benne semmi kiemelkedő sem. Mint írtam, igazi tucathorror – és őszintén szólva, ezekről a legnehezebb írni.

Horror Box Office értékelés: 50%
IMDB értékelés: 5.3