Ugyanaz a téma, mint az egy évvel későbbi Phoenix Forgotten, de már korántsem az a langyos víz kategória, sőt. Eleve azt vártam, hogy a Phoenix Forgotten is egy beszaratós horror lesz, ezt az élményt pedig a The Phoenix Tapes ’97 kamatostul kárpótolta.

A történet: az 1997-es phoenixi jelenségeket egy baráti társaság a sivatagban kempingezve testközelből éli át.

Horror Box Office Verdikt: Csak rettegés, más semmi
Turner Clay találtkamerás víziója a found footage zsáner egy prototípusa. Szerencsére a jól sikerült fajtából. Nem nyújtja el a felvezetést, hanem egészen gyorsan az események közepébe csöppenünk, onnantól pedig minden egyes jelenetben libabőrözhetünk – egy phoenixi eseményt feldolgozó filmtől pedig pont ezt várná az ember.

A rövid játékidőből fakadóan a hősök megszokott egymás ellen fordulását sem domborítják ki, hanem inkább arra megy el a játékidő, amire eleve kíváncsi a néző: a földönkívüliekre, és az előlük való menekülésre. A The Phoenix Tapes ’97 ügyesen használja ki a büdzsé korlátaiból fakadó hiányosságokat, és bár látjuk a lényeken, hogy azok nem egy több millió dolláros projekt grafikus osztályának termékei, ez még nem gátol meg minket abban, hogy beszarjunk tőlük.

Lehet, hogy egyeseknek jobban bejön az, hogy a lényeket nem mutatják meg direktben, mint az történt a Phoenix Forgottenben, de nekem nagyon imponált, hogy a The Phoenix Tapes ’97-ben pont kaptunk annyit a földönkívüliekből, amivel beleégnek a retináinkba. Több pedig nem is kell ahhoz, hogy ösztönösen összerezzenjünk a hőseinkkel együtt minden egyes bokorreszketésnél. A 67 perces játékidő pedig bőven elég ahhoz, hogy a film mindent elmeséljen nekünk üresjáratok nélkül.

Horror Box Office értékelés: 64%
IMDB értékelés: 5.4