A héten sikerült bepótolni a hiányzó láncszemet a franchise-ból, és hát nem bántam meg, hogy nem közvetlenül a negyedik rész után néztem meg, mert ez az ötödik felvonás gyönyörűen futott vakvágányra.

A történet: az Alapító Atyák ismét hatalomra kerülnek, ám a nép ezúttal másképp képzeli el az éves eseményt, mint amit korábban megszoktak.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Ez az a film, aminek félrecsúszott elgondolása kinullázza az előző rész drámáját. Míg a The First Purge bemutatta, hogy micsoda kormányzati hazugságok vezettek a nép megbolondulásához, addig a The Forever Purge pont arra az útra lép rá, amit az előző felvonásról gondoltunk volna. A probléma csupán annyi, hogy a két film eseményei között több mint 31 év telik el, és teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy egy ország népének lelki és mentális állapota mennyit tud ez idő alatt változni.

Értem én, hogy a The Forever Purge nagyon aktuális akar lenni, és valóságunk 2021-ének problémáira akar reflektálni, de ezt megtehette volna úgy, hogy békén hagyja az Election Year pozitív végkicsengését. Arról nem is beszélve, hogy a The Forever Purge mekkora visszalépés azokhoz a háborústechnikai eszközökhöz képest, amit a The First Purge-ben bemutattak (mondjuk ahhoz képest mindegyik, később játszódó film visszalépés).

A kronológiai elhelyézésén túl az egész koncepció úgy ahogy van kuka. Nem értem, hogy gondolhatták komolyan, hogy az USA-ban, ahol megannyi titkos és hivatalos szervezet felügyeli a polgárok mindennapjait, gondolatait, hogy maradhat teljes titokban egy önszerveződő, a megtisztulást minden napra érvényesíteni akaró kezdeményezés. Az pedig tényleg csúcs, hogy a hadsereg nem tud megbirkózni ezzel a lázadással. Pont az USA-ban…

A háttérben húzódó folyamatok tehát hatalmas öngólt lőttek a cselekmény hálószövetébe, amit még értelmesebb karakterekkel lehetett volna ellensúlyozni, de ez sosem volt a franchise erőssége. Még a magasra méltatott Frank Grillo karaktere is faék egyszerű, semmi izgalom nincs benne, és a mostani texasi, rasszista családfő, aki megbékél a mexikói munkásával szintén nem egy újkeletű karakterív.

Szerencsére nagyon sok jel mutat arra, hogy ez volt az utolsó szög a Purge franchise koporsójában, és bízom benne, hogy most jó sokáig fogják pihentetni. Az is persze érv, hogy ezek után szinte bármilyen formában előhúzhatnak a kalapból egy új részt, ami minden bizonnyal jobb lesz ennél. Ám most éreztem először, hogy elfáradt a franchise, és már csak önmaga ismétlésének különböző variációit tudja puffogtatni. Amilyen üzenetet ez a koncepció hordozhat, azt megfogalmazta és át is adta, és fel kell ismerni, hogy mikor kell emelt fővel búcsúzkodni. Kár, hogy a The Forever Purge minden, csak nem egy franchise csúcspontja.

Horror Box Office értékelés: 35%
IMDB értékelés: 5.4