A trilógia befejező darabja, melyből nagyon hiányzott az előző két felvonás forgatókönyvírója, Kevin Williamson, mivel sok ponton “idegennek” tűnik a film az elődeihez képest.

A történet: amikor a maszkos gyilkos Hollywoodban is elkezdi szedni az áldozatait, Sidney Prescottnak végre le kell számolnia a múlt szellemeivel.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Emlékszem, hogy annak idején az első megtekintéskor is furcsának találtam a harmadik részt. Az első két felvonás meta vonala pont annyira volt túlzó, hogy még élvezhető legyen, ám a harmadikban úgy éreztem, hogy megtörtént az a bizonyos túltolás, ami már kontraproduktív hatást ért el a filmélmény terén.

Nem mondanám azt, hogy rossz lett a Sikoly 3, de szerintem sokan egyetértenek velem abban, hogy a franchise-ban (az eddig megjelent 5 film közül) ez lett a leggyengébb. Erőlködve igyekszik pontot tenni a történet végére úgy, hogy közben összekösse magát az eredetivel, és ez pont annyira lett kínos, mint ahogy azt megtapasztalhattuk már komolyabb filmtrilógiáknál is.

Meggyőződésem, hogy a trilógia utolsó két felvonása túl korán érkezett, ezért sem tudtak akkorát ütni, mint a legelső rész, ami lényegében több évtizednyi horrortörténelmet figurázott ki. A második és a harmadik rész pedig már a trilógiák második és harmadik felvonásával szemben állított görbe tükröt, ám jóval kisebb sikerrel. Arról nem is beszélve, hogy talán Kevin Williamsonnal együtt kellett volna tető alá hozni ezt a harmadik részt, ami talán egy jóval természetesebb lezárást tudott volna eredményezni.

Az biztos, hogy ha a Sikoly 3-mal ért volna véget a történet, akkor sem lehetett volna panaszkodni a trilógiára. Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örültem, hogy végül további folytatások valósultak meg, melyek az első rész nyomdokain haladva a műfaji önreflexióra, és nem a narratív struktúrák kifigurázására építkeztek.

Horror Box Office értékelés: 52%
IMDB értékelés: 5.6