Még két nap van hátra januárból, úgyhogy jöjjön egy amolyan late push, hogy behozzam a lemaradást, és hogy holnap megosszam a 2021-es toplistámat, amin a The Medium előkelő helyen fog szerepelni. Persze az, hogy ekkorát szólt a The Medium nem meglepő: az írók között ott van az a Na Hong-jin, aki a The Wailinget írta és rendezte, aki már önmagában garantálta, hogy egy egyedi filmélménnyel lesz dolgom.

A történet: egy thaiföldi dokumentumfilmes társaság az ország sámánjait járja körbe, hogy dokumentálhassa ezt a még ma is aktív hagyományőrzést.

Horror Box Office Verdikt: Veteránoknak kötelező
Found footage, áldokumentumfilm és sámáni szimbolisztika lett összegyúrva Banjong Pisanthanakun filmjében, ami nem is sülhetett volna el jobban. Egy angol jelzőt felhasználva, igazi slow burner, mint anno a The Wailing is volt. Szinte már a rajttól kezdve figyelemmel követhetjük, ahogy az idilli állapot megbomlik, és apránként teljesen eluralja a káosz a dokumentumfilmesek által követett családot. A pokoljárás közben pedig egy nyugati szemmel nagyon fura, de érdekes kultúra bontakozik ki a néző szeme előtt, ami a másik ismeretlen tényező lesz a horrorisztikus aspektus gyökere mellett. A végeredmény pedig egy figyelmünket teljesen lekötő alkotás, ami a 2 óra 10 perces játékideje ellenére pikk-pakk elröppen.

A sámánizmus mellett nagy hangsúlyt kapnak a családi örökségek, tradíciók és szerepek: milyen jogon mondhatunk nemet az elődeink által számunkra kikövezett útnak, és tetteink milyen hatással lehetnek a családunk leszármazottaira. Mondhatni egy generációkon átívelő perspektívát is ad, ami gondolkodóba ejtheti a nézőt, hogy bármilyen helytelen, embertársainkat bántó cselekedetet érdemes-e végigvinni, hiszen sosem tudjuk, hogy a karma mikor üt vissza.

A The Medium úgy tud kiemelkedni a found footage zsánerből, hogy minimálisra tekeri a zsáner hagyományosan használt eszközét: jump scare-ből maximum kettő jelenetet tudnék felsorolni, és azok pont az addig felépített hangulat miatt fognak még jobban szólni. A legfőbb erénye, hogy a dokumentumfilmes jellege végig megmarad (igaz a végkifejlet tükrében bele lehetne kötni, hogy mégis kik rakták így össze ezt a filmet?), gondolok itt leginkább arra, hogy bár egy természetfeletti szál is bekúszik a cselekménybe, végig realisztikus marad. Nincsenek démoni kacajok és átváltozások vagy lebegő emberek, csupán egy emberi lemorzsolódás, ami kihatással van az egész családi környezetre. Az a helyzet, hogy a The Medium nem a found footage jellege miatt lesz valóságos, hanem mert nincsen benne földtől elrugaszkodott húzás, amit egy kézlegyintéssel el lehetne intézni.

A The Medium is az USA-n kívüli filmgyártás egyik ékköve, azon belül is a dél-kelet ázsiai piacot dicséri, ahonnan egyre több klasszikus érkezik. Ehhez minden bizonnyal asszisztál az is, hogy nyugati szemmel nagyon keveset ismerünk a dél-koreai, thaiföldi, indonéz kultúráról, azok pedig ezt felismerve a saját kultúrájukon keresztül mesélnek el számunkra horror történeteket. Olyan történeteket, melyekben vannak még váratlan fordulatok, és merész megoldások.

Horror Box Office értékelés: 80%
IMDB értékelés: 6.7