Mostanság viszonylag annyi jó filmet láttam az Egyesült Királyságból, hogy el is feledkeztem róla, hogy alapvetően miért is ódzkodom tőlük. A Martyrs Lane viszont jó kis emlékeztetőként szolgált a prekoncepcióimat illetően.

A történet: a 10 éves Leaht éjszakánként egy hasonló korú lány látogatja meg.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
A legnagyobb problémám azzal szokott lenni az Egyesült Királyságból érkező horrorfilmeknél, hogy legtöbbször egy drámára húznak fel egy horrorköntöst, amiben az előbbi műfaj túlsúlyban van. Ez olyankor nem jelent gondot, ha olyan alakításokat kapunk, mint a Saint Maudban vagy a Censorban. Azonban azzal számolni, hogy majd tizenéves gyerekek villogtatják meg a drámai tudásokat, számomra naivitásról tanúskodik (bár azért a norvégoknál összejött a De Uskyldigében).

A Martyrs Lane is egy családi traumára építkező sztori, amiről a Leah nevű kislány szemszögén keresztül hullik le a lepel. A minden mindennel összefügg rendezés mentén már az elejétől kezdve gyanús lesz minden és mindenki, legfőképpen az anyuka, hogy végül a tragédia gyökerét megismerve döbbenjünk rá a szereplőink áldozati mivoltára.

A fenti kis összegzésből is kitűnik, hogy ez megint csak egy dráma, ám túlságosan komoly témát pedzeget ahhoz, hogy azt Kiera Thompson és Sienna Sayer kettőse autentikusan átadja a néző számára. Különösebb baj egyébként nincsen velük, de nem is nyújtanak olyan átütő alakítást, mint a már említett De Uskyldige gyerekszínészei. Ez pedig az egész dráma élét veszi, a horror viszont emellett annyira minimális, hogy az igazából értékelhetetlen lesz. Úgy hiszem, hogy azok, akik a drámát, és azok is, akik a horrort keresik ebben a filmben, csalódni fognak. Vagy legalábbis néhány hét múlva már nem igazán emlékeznek majd a Martyrs Lane-re.

Horror Box Office értékelés: 46%
IMDB értékelés: 5.6