Már kezdtem hozzászokni ahhoz, hogy ha a Netflix és horror szavakat meglátom egymás mellett, csak legyintek, de szerencsére mindig akadnak üde kivételek, mint amilyen a The Old Ways is.

A történet: egy mexikói származású lány egy mexikói dzsungelben egy ősi gonoszra bukkan rá, melyet csakis ősi eszközökkel győzhet le.

https://youtu.be/QzanbaFpSXg

Horror Box Office Verdikt: Csak rettegés, más semmi
Christopher Alender rendező két zseniális húzással rántott be engem teljesen. Egyrészt egy olyan területet dolgoz fel a horror zsánerén belül, amiből nem érkezik évente 20-nál több darab: ez pedig nem más, mint a közép-amerikai sámánizmus, és az ahhoz kapcsolódó mitológia. A második pedig az, hogy még a pozitív szereplők is a frászt tudják hozni a nézőre.

Ezt a két aspektust remekül vegyíti a 90 perces játékidő alatt, mely jól ismert sémákat követ, de a fullasztó környezet és az ismeretlen háttér miatt mégis az újdonság erejével hat. Arról nem is beszélve, hogy amikor végre megérkezik a gonosz entitás is, amivel már egy ideje riogatnak minket a tapasztaltabb szereplők, az eléggé hatásosra sikeredett.

Meggyőződésem, hogy a horror műfajának a sámánizmusban és egyéb folklór témákban lehet a jövője, hiszen valljuk be: a vámpírok, zombik, szellemek és sorozatgyilkosok terén annyira túltelített már a műfaj, hogy irtó nehéz benne valami igazán újat mutatni. A sámánizmus viszont, melynek megannyi válfaja létezik szerte a világban, egy jelenleg még kiaknázatlan terület. A The Old Ways pompásan bizonyítja, hogy egy ilyen tematikával még a jól bejáratott húzások sem tűnnek ócska másolatnak, hiszen a közeg teljesen új és ismeretlen. Az alapfélelmeink pedig mindig az ismeretlenből gyökereznek.

Azt már nem merem kijelenteni, hogy a The Old Ways ki fogja állni az idő próbáját, de mindenesetre 2021-ben (még tavaly láttam) mindenképp a pozitívabb horror élmények között találta magát.

Horror Box Office értékelés: 66%
IMDB értékelés: 5.4