Azt már évek óta mondogatják, hogy a minőségi filmekért muszáj kiugrani Hollywood burkából, de egyre inkább látszik, hogy már a horror zsánerében is érdemes elhagyni az angolnyelvű alkotásokat, hogy igazán egyedi, emlékezetes filmélményben legyen részünk. A norvég Eskil Vogt rendező filmje a Chronicle-t idézi meg, de olyan gyermekszínész alakításokkal, hogy az államat kerestem utána napokig a földön.

A történet: a nyári szünet alatt otthon maradt gyerekek fura képességekre tesznek szert, ami idővel az egymás közti ártatlan játékokat életveszélyes macska-egér szituációkká változtatja.

Horror Box Office Verdikt: Veteránoknak kötelező
Ha két szóval kellene jellemeznem a De Uskyldigét, akkor a lebilincselő és a megrázó jutna eszembe. A Chronicle-t nem hiába emlegettem a bevezetőben, hiszen több párhuzam is felfedezhető – titokzatos képességek, elhanyagolt gyermekek, sanyarú gyermeki sorsok. Ám míg Dane DeHaanék tinik bőrébe bújva mesélték el a saját történetüket, ebben a norvég filmben kisiskolás korú gyermekek, és ennek megfelelő korú gyermekszínészek játsszák le az égről is felnőtt kollégáikat.

Megszokhattuk már az amerikai művekben, hogy amikor gyermekek kapnak főbb szerepeket egy horrorfilmben, ott bizony ritkán lesz durvulás. Lehet itt kidomborított mellkassal megemlíteni Stephen King Itjét, de például a legújabb filmes feldolgozás számomra inkább a vígjáték, semmint a horror kategóriát erősítette. Eskil Vogt azonban nem volt ilyen vajszívű és meghunyászkodó, hanem tényleg belevitt minket abba a sötétségbe, amit elhanyagolt gyerekek nap mint nap átélhetnek.

Ennek direkt ábrázolása pedig meghökkentő, és mint már említettem, megrázó. Az empátia teljes hiánya sosem volt még ennyire hátborzongató, mint amit kapunk Sam Ashraftól (Ben) – és kíváncsi lennék, hogy ezek után a színész szülei miként viszonyulnak hozzá, amikor hasonlóan mered rájuk, mint teszi azt a filmben a gyermektársai irányába. És bár néha-néha öncélú gonoszkodásnak tűnik, Ben karaktere valójában tényleg nem több egy abuzált, neglektált gyermeknél, aki azt a nyelvet tudja csak beszélni, amin keresztül kommunikálnak vele otthon. Erre pedig rátesz egy lapáttal, amikor a barátainak hitt gyermekek is kigúnyolják őt, amire természetesen csak egy módon keresztül tud reagálni.

De nem szabad Ashraf performanszára korlátoznunk a dicséreteket, hiszen a négy kisgyermek közül mindenki brillírozik. Hacsak el nem tiltják a szüleik a filmezéstől őket a De Uskyldige után, szép karrier állhat előttük. Ha viszont ez volt többségüknél az első és utolsó alakításuk, akkor sem lehet okuk a panaszra, hiszen tényleg egy különleges élményben részesítik a nézőket, amivel a horror újításába, egyediségébe és kiszámíthatatlanságába vetett hitet is visszaadják a veterán rajongóknak.

Horror Box Office értékelés: 79%
IMDB értékelés: 7.0